Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1969. február 24. (124-161.) - 1. A Közlekedésmérnöki Kar szervezeti felépítése és a kari tanszékek átszervezése - 2. A BME 1968. évi nemzetközi kapcsolatai és az 1969. évi terv - 3. Javaslat tanszékvezetői megbízásokra

- 11 A másik tényező, ami kötött bennünket az,hogy egy meglévő helyzetből kell kiindulni, és a meglévő helyzet sok mindenre kötelez bennünket. Egyre biztosan, hogy az oktatás nyugalma és hatékonysága nem enged meg ilyen forradalmi nagy ugrásszerű változtatásokat. Lehetetlen az, hogy egyik tantervről a másikra ugy ugorjunk át, hogy felforgatunk mindent, A tantervet fel lehet forgatni, de ezzel együtt forog az egész tervezet, az egész apparatus, emberek sorsa és még egy csomó más egész kényes dolog. Végig kellett gon& dőlni azt a koncepciót, amit megpróbáltunk realizálni, A többi ennek következtében ugy érezzük uj, a tantervben az a különös vertikalitás, amellyel rengeteg vita volt. Talán a súlyvonalában fekszik az egész anyagnak. Az intézetesitéssel kapcsolatban már vitatkoztunk, Ez a probléma oktatási vetületben végigkísérte az egészet, hogy oktatás-nevelési szempontból általában a vertikális szervezetek a jók - tehát egy tanszék tartósan bizonyos célra irányítsa, hogy minél hosszabb ideig és minél behatóbban foglalkozhasson a hallgatókkal. Nálunk nagyon adva vannak a lehetőségek, hogy viszonylag kis létszámokkal dolgozunk. Ez volt az egyik, persze a tudomány nyilván nem ez. Bizonyos komplex tudományok amiket ujabb időben igyekeznek konstruálni, már mutatnak ebbe az irányba, de biztos, hogy egyetemi alap- és alapozó tárgyú tudományok nem a vertikálitás mellett vannak, hanem horizontális tervezést kívánnak. Bevallottuk, hogy elsőnek az oktatást és nevelést tartjuk, a tudományok inkább olyan mértékig, amilyen mértékben az oktatás nevelési munkát támogatja. Ebből következett a vertikális tanszéki koncepció, amely nyilván sok mindennel ellentétben áll, amit eddig megszoktunk, különösen olyan karoknál, amelyek nagy létszámokat oktatnak és ahol a közismert specializációs lehetőség megkapja a tömegszerüség bázisát is, tehát gazdaságos is és megfelelőbb mennyiségben produkál terméket. Ez volt az egyik amire rá akartam mutatni, amely bizonyos alapvető koncepció volt, a másik a látszólagos túlzott szakosítás. Az volt a feladatunk, hogy felépítsük bizonyos vonalakon az alap és alapozó tárgyi oktatást. Következetesen végrehajtottuk és megítélésem szerint egyetlen karával - az egyetemen - nem vagyunk hátrányban ezen a téren az uj tanterv szerint. Amennyiben a fejlődés abban az irányba mutat, hogy további szakosításra lesz szükség, - amiből okvetlenül az következik, hogy az alap- és alapozó tárgyak további erősítése fog következni, - mi nem akarunk lemaradni ettől a fejlődéstől, de a fejlődés jelen fázisában nagyobb ugrást nem tudtunk tenni a fennálló helyzethez képest. A szakosítás következtében szabad legyen rámutatnom, hogy a főhatóságokkal történt tárgyalásoknál rendkívül nehéz egy-egy szakunk mögött legalább egy tárgy található. Egy-egy tárcával, amelyik nagyon sok segítséget nyújthat, azt meggyőzni arról, hogy részükre ne képezzünk ki mérnököket. Az építési minisztérium három alkalommal tiltakozott az ellen, hogy építőgépész fogalmát elködösitjük az ő számára annyira kialakult profilt, ők már tárcán belül tisztázták, hogy mi az építőgépész,