Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1969. február 24. (124-161.) - 1. A Közlekedésmérnöki Kar szervezeti felépítése és a kari tanszékek átszervezése - 2. A BME 1968. évi nemzetközi kapcsolatai és az 1969. évi terv - 3. Javaslat tanszékvezetői megbízásokra
- 4 amelyet minden szakon oktatunk, viszont ha azóba kerül a közlekedés automatika, az egy szakositott tárgya, amely magasabb szinten tárgyalja a közlekedés,- bizonyos fokon az irányítástechnika problémáit. Elek elvtárs felvetette a mérnökszükségletet, ebben a tekintetben bizonyos fokig nyugodt választ tudunk adni. Más karok is hasonló nagy munkát végeztek, amikor ezt a kérdést tisztázták az összes felsőbb szintű állami irányitó szervekkel. Ezekben a létszámokban figyelembe vannak véve a főiskolák, a felsőfokú technikumok beiskolázási létszámai is. Elmondhatóm, hogy a tárcákkal, - tehát nem az Országos Tervhivatallal és nem az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal - történt tárgyalás, mert azokkal is tárgyaltunk. A tárcák keveslik ezt a számot, ez elég ismert jelenség, mi azonban hosszú távra szeretnénk eat a létszámot tervezni. Addig, ameddig a miénknél megbízhatóbb létszámadatok nem állnak rendelkezésre, nem akarunk nagyobb létszámra ráállni. Ezek a létszámok - kormányhatározat alapján - a felsőkáderszükséglet megállapítását visszaadták a tárcák vezetőinek, mi letárgyaltuk velük a számokat, egy tárca kivételével kicsinek tartották. Mi arra gondoltunk, hogy a felsőfokú technikumok és főiskolák felfutása miatt ennél nagyobb létszámra nem lesz szükség. Az oktatási cél meghatározásával kapcsolatban az üzemeltetés egységesen vonatkozik valamennyire, ugy hogy ezt a helyesbítést, - amennyiben valahol nem olvasható ki - meg kell csinálni. Amennyiben az üzemeltetés az illetékes szakterület sajátos terminológiájával szerepel, abba beleérthető a gépek üzemeltetése. Lévai elvtárs felvetette a gépek kérdését. Ezen sokat vitatkoztunk, egyik alapvető vita tárgya volt a munkálatok során, hogy lehet-e gépészmérnököket ugy képezni, ahogy a gépészmérnöki karon képeznek. Mi sajátos uj formával próbálkozunk éspedig ugy, hogy az eredeti utasításoknak megfelelően az alap- és alapozó tárgyi oktatást igyekeztünk erősíteni, elhúzni és utána a gép konstruáLást, bizonyos értelemben a gyártást és javitást is meglehetősen bonyolult gépen oktatjuk, nagymértékben kiscsoportos oktatás segítségével. Abból az elvből kiindulva, hogy ugy is lehet konstruktőröket kiképezni, hogy alap- és alapozó tárgyi oktatást adunk és azután mintegy ezeK alkalmazása képpen részben begyakoroltatás részben a készségek megszerzése érdekében egy komplex konstrukcióval foglalkozunk, amelyben történetesen szinte az egyedi gépek valamilyen formában mind jelen vannak. Ez az egész tartalék konstrukcióknak egy sajátossága, amely szorosan összefügg az un. vertikális tanszékekkel. Mi ezt a kísérletet nem ugy próbáltuk beiktatni, hogy ilyen még soha nem volt, és mi találtuk ki, hanem egy csomó más intézmény tanulmányozása után jutottunk arra az elhatározásra, hogy miután a vertikális tanszék elv ugylátszik, hogy megfelel a modern képzési elveknek, ennek a konzekvenciáit levontuk az egész tanterv területén és ugy éreztük, hogy talán nem lesznek rossz gépészmérnökök, akik ilyen elv alkapján kapnak majd uj képzést. Köszönöm szépen.
