Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1969. február 10. (79-123.) - 1. A Politikai Gazdaságtan Intézet létrehozása - 2. A BME Ágazati Gazdaságtani és Szervezéstudományi Intézet létrehozása - 3. A Szerves Kémiai Technológia Intézet létrehozása - 4. A Matematika Intézet létrehozása - 5. A Nyelvi Intézet létrehozása - 6. A kétfokozatú vegyészmérnökképzés megvalósítása - 7. Szentgyörgyi Sándor tanszékvezetői megbízásának meghosszabbítása - 8. A Villamoskari Géptan Tanszék egyetemi docensi pályázatának kiírása - 9. Meisel János dékánhelyettesi kinevezése - 10. Javaslat a Felsőoktatási Tanulmányi Érdemrend adományozására

- 36 ­felvetette. A megoldására vonatkozólag elsősorban az arra alkalmasabb felsőfokú technikusoknak műszaki főiskolává való átszervezését jelölte meg. Véleményünk szerint ez kétségte­lenül több iparágban a legkézenfekvőbb és majdnem kizárólagos megolási módja ezen tipusu szakemberszükséglet kielégítésének, de ugy gondoljuk, hogy hibát követünk el, ha nem gondolkoz­nánk élesebben a megoldási módozatokat illetően és éppen e gondolkodás eredményeképpen bennünk és más szervezéssel és oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozó szervekben is kezd kialakulni az a vélemény, hogy lényegében hazánkban az ok­leveles mérnök, üzemmérnök, illetve szaktechnikus munkameg­osztásához szükséges szakemberszükségletből az okleveles mérnök biztositása egyértelműen a műegyetemek feladata a szaktechnikus, helyesebben üzemmérnök képzését legalább há­romféle módon tudjuk elkésziteni. Az egyik a felsőfokú tech­nikumoknak műszaki főiskolává való fejlesztése utján. A má­sik, olyan főiskolai karok létesitése utján, amely önállóan egyetemekhez csatlakozva funkcionálnak és biztositják a megfelelő szakember kiképzését. Ilyen terület véleményünk szerint például a hóhászat. Az az elképzelésünk, hogy a Dunaújvárosi Felsőfokú Technikum előreláthatólag viszonylag rövid időn belül kielégíti azokat a követelményeket, amelye­ket műszaki főiskolai követelményeknek nevezhetünk és ezt a felsőfokú technikumot főiskolai karrá szervezve a Nehézipari Műszaki Egyetemhez kapcsoljuk önálló főiskolai karként. Természetes, hogy bizonyos ágazatokban más variációk állnak rendelkezésre, ilyen például a kétlépcsős, vagy többlépcsős mérnökképzés megvalósítása, egymásra épülés utján, egye­temünk falai között. Természetesen még az egész szakember­szükséglet biztositása, megfelelő szinvonalon nagyon bonyo­lult, összetett, számtalan társadalmi, politikai és nem utol­só sorban szakmai problémát vet fel. Éppen ezért és ezt lát­va, lényegében az elhangzott megalapozott és indokolt kér­déseket nyugodtan ki mertem mondani, a jogos aggályokat is mérlegelve és felismerve hozott létre a Minisztérium a kö­zelmúltban egy szakbizottságot. A Bizottság tagjai közé felkértük a BME-ről négy vezető oktatót, három professzort, egy docenst és más elvtársakat. A szakbizottságnak az a feladata, hogy ezeket az élő és megválaszolást igénylő prob­lémákat hogyan valósitjuk meg a ma szinte zsákutcának tünő szaktechnikus továbbképzést, hogyan valósitjuk meg az üzem­mérnök továbbképzését és magát a többlépcsős oktatást. Ezen belül dolgozzuk ki azt, hogy hogyan legigazságosabb társa­dalmi, politikai, emberi szempontból, mikor történne a kép­zés, melyik fázisában. Lényeges kérdés,amely szintén bi­zormyos vonatkozásában majd érintve lesz, hogy a képáés létrejötte milyen hatást fog gyakorolni. Felveti az okta­tási célkitűzések pontosításának igényét, az egyetemi cél­kitűzéseket illetően, de természetesen számtalan visszaha­tás és kölcsönhatás van, amelynek alapvetően az oktatás

Next

/
Thumbnails
Contents