Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. május 8. (114-135.) - 1. Rády György egyetemi docensi kinevezésének átadása (nyilvános ülés) - 2. A BME-n folyó nyelvoktatás helyzetének felülvizsgálata - 3. Tájékoztató a Pedagógiai Tanszék munkájáról - 4. Az MSZMP IX. Kongresszus anyagának tanszéki feldolgozása - 5. Az egyetemi káderfejlesztési terv első évének teljesítése
- 15 A Tanszék kis múltra tekint vissza, sokirányú, szerteágazó munkát végzett és olyan körülmények között, amikor a munkának az anyagi és személyi feltételei messze nem voltak kielégitőek, mert a Minisztériumtól igen kevés státuszt kaptunk azzal a jelzéssel, hogy a hiányt az Egyetem gazdálkodna ki, A kigazdálkodás viszont csak valaminek a rovására történhetett. Egy fillérrel nem emelték fel a műszer és egyéb beruházásunkat, sőt még költségvetésünket sem. ami szükséges lett volna egy ilyen nagy feladat ellátásához. Ilyen nehézségek között indult be a Tanszék munkája és erre volt visszavezethető a legtöbb probléma. A Tanszék évek óta ostromolja a rektori szerveket jogos kérésekkel, műszerbeszerzési tervekkel, főleg nyugati devizás műszerbeszerzésekkel, ami közismerten a legnehezebb problémánk. Mindezekben a kérdésekben csak akkor tudunk előrelépni, ha a Minisztérium is ugy kezeli a Tanszék ezirányu munkáját, mint országos feladatot ellátót és kiemelten kezeli személyi és anyagi ellátás tekintetében. Eddig sajnos ez nem igy volt és éppen ezért tettek olyan javaslatot, hogy a rektor elvtárs ismételten forduljon a Minisztérium felé olyan problémák megoldása iránt, mint a gyakorló ifekola, tanműhely, tanszék státuszhelyzete, stb. mely problémák az Egyetemen belül olyan lassú előrehaladást biztosit, hogy hosszú évek kellenek mindezek megvalósításához. A Pedagógiai Tanszék feladatává vált - és ezt annakidején az Egyetemi Tanács egyetértésével a Minisztérium is jóváhagyta - fiatal oktatóink továbbképzése. ííem vitás, hogy ez a fiatal tanszék a sokirányú feladatát nehezen tudja ellátni, s mi igy próbáltuk közelebb hozni. Bár vannak a tanfolyammal kapcsolatban észrevételek, de ezek többsége pozitív. Az önkéntességgel kapcsolatban megjegyzi, hogy azt soha nem szabad összekeverni az ösztönösséggel. Itt reagál Varsányi elvtárs felszólalására, ugyanis éppen arról a tanszékről jött olyan észrevétel a fiatal oktatók delegálásával kapcsolatban, hogy az önkéntesség elvét kell tekintetbe venni. Ez azonban nem jeintette azt, hogy a tanszékvezető nem győzheti meg fiatal oktatóját arról, hogy az célszerű és szükséges. Lassa a káderfejlesztési tervbe is sikerűit beépíteni az önkéntesség fokozatos megnövekedését. Más jellegű tanfolyamok szervezése vélszerü volna, azonban eddig ez erőnkből nem futotta, nem egészen tisztázott, hogy a mérnöktovábbképzés szervezetileg a jövőben hogyan alakul. Esetleg olyan megoldás születne, hogy ha alakul egy ilyen intézet, akkor annak feladata lenne a tanfolyamok szervezése és ezzel kapcsolatos egyéb teendők ellátása. A Pedagógiai Tanszék már eddig is sokat fejlődött személyi felkészültségben, s helyiség szempontjából is. Mindazok a pozitívumok, amelyek jellemzőek munkájára biztosítékot adnak arra, hogy a jövőben feladatát el tudja látni.
