Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 25. (1-36.) - 1. Az Egyetemi Tanács új tagjainak bemutatása - 2. Az oktatási reform soron következő feladatai - 3. A BME 1964/65. évi munkaterve - 4. A felszabadulás 20 éves évfordulójának megünneplése
- 11 -r Dr.Csáki ^'rigye s rektor: Mielőtt rátérnénk a további vitára néhány kérdésben tisztázzuk a helyzetet, az egyik a Rektor hatáskörének o vitése. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy az egész munkatervünk a Művelődésügyi Minisztérium munkatervén alapszik. Nem magunk irtuk elő ezeket a feladatokat, hanem részben az MM-től kaptuk, részoen pedig az egyetem sajátságainak megfelelően alakitottuk ki. A Művelődésügyi Mini sztériumnak egyik tendenciája, hogy bizonyos hatásköröket átadjon az egyetemnek. Azt hiszem ez megnyugtatólag fog hatni a tanácstagok számára. A második kérdés ami felmerült a ^ektori Tanács és az Egyetemi Tanács kérdése. Igyekeztünk súlyozni a problémákat és ami lényegbe vágó elvi kérdés, azt igyekeztünk Egyetemi Tanács elé vinni, ami kevésbé érinti az egyetem egészét azt megpróbáltuk Rektori xanács formájában tárgyalni. Ez abból a józan megfontolásból indult kij hogy az Sgyetemi Tanácsot sem ildomos túlságosan gyakran igenybe venni. Ugy gondoltuk, hogy havonta egy-egy Egyetemi Tanácsülés elegendő anhoz, hogy az egyetemi vezetés munkájában a karok képviselői kellőleg hallassák szavukat. Ha az Egyetemi Tanács ugy kivánja egy tollvonással eltörölhetjük a Rektori Tanácsülést és valamennyi kérdést Egyetemi Tanácsülés szintjére emelhetjük. Nekem ez ellen semmi kifogásom nincs, ez teljesen az Egyetemi Tanácstagok idejétől és lehetőségeitől függ. Őszintén szólva magam is jobban szeretném ezt a lehetőséget, mert a demokratizmus kiszélesítéséhez járulna hozzá, de kérdés, hogy jelenleg vagyunk-e olyan helyzetben, hogy ezt reálisan meg tudjuk valósitani. A kollégáK hozzá fognak szólni ós aKicor eldönthetjük ezt a kérdést véglegesen. Amit Kozma elvtárs mondott a rajzolásról nagyon köszönöm és különösen köszönöm azt, hogy egy gyenge áramú professzor mondta ezt, mert nálunk a Villamoskaron volt a gyenge-áramu hallgatók részéről a rajzolással szemben a legnagyobb ellenállás. Természetesen minden igazság, ha tulzasba visszük, akkor az ellentétébe csap át. Tehát, hogyha a rajzoltatási követelmények ellen harcolva általában a rajzolás ellen küzdünk, akkor nagy hibákat követünk el. Világos, hogy csak a túlzások lemetszáséről van szó. A rajzolást továbbra is a mérnöki tevékenység, a mérnöki gondolatközlés egyik fontos eszközének tartjuk. Azt hiseem ez az egész Egyetemi Tanács egyöntetű véleménye. Fontos, hogy a felsorolt elvek között tüKröztessük azt, 14. pontként, hogy az Egyetemi Tanács munkájával és a Karok munkájával elő kivánják segiteni az egyetemi adminisztráció ésszerű mértékre való csökkentesét. Ennél többet a jelen helyzetben nem tudok mondani. Ez kózohaj és talán előre tudjuk vinni. Sajnos az eddigi tapasztalatok szerint az adminisztráció ellen, a bürokrácia ellen,-talán ez a helyes kifejezés - adminisztrációs intézkedésekkel, bürokráciával nem lehet harcolni, hanem éppen az ellentétével kell harcolni. Ezt nem lehet általános irányelvek kinyilatkoztatásával megtenni, hanem mindig konkrétan kell megmondani, hogy az adott intézkedés a bürokrácia körébe tartozik-e vagy pedig egy ésszerű követelmény. Minden esetre vegyük be a Tanács napirendjébe, mert lényeges hogy ezt kihangsúlyozzuk. /
