Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1957-1958

1957. december 27. (26-50.) - 1. Tanszékvezetői pályázatok (írásos előterjesztés) - 2. Kitüntetési javaslatok Kossuth-díjra - 3. Ipari viszontszolgálati ösztöndíjak

- 6 ­18759 1919-julius 27-én születtem Várpalotán. Atyán dr.Almásy Antal ügyvód volt. Várpalota ostroma alatt halt ne2 69 éves korában 1945-ben. Anyám &aratyewa Nikolejav/na Olga 25 éves korában tüdőbajban•halt meg 1926-ban. Egy testvéren volt aki 2 éves korában meghalt. Felesé­gemmel, Kőhalmi Rózával 1946 szeptember 1-én kötötten házasságot. 195o okt .• 8-án kislányunk született. Apóson műszerész, volt kisipari szövetkezeti tag, jelenleg munkaképtelen. 1937-ben a veszprémi piarista gimnáziumban érettségiztem. Műegyetemi tanulmányaimat 1937-42-b;.n József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki osztályán /a B tagozaton/ végeztem. 1942-bon kitűnő eredménnyel gépészmérnöki oklevelet kaptam. Egyetemi tanulmá­nyaim alatt dr. Pogány Béla tanár intézetében fizikai mérési gyakor­latokat készítettem elő. 1941-ben dr. Vörös Imre tanár tanszékére ke­rültem demonstrátornak, majd tanársegédnek. Feladatom főleg a fogaske rekekre vonatkozó irodalmi és gyakorlati adatok feldolgozása volt. Az oktató munkákban is részt vettem rajztermi gyakorlatok vezetésével 1942-ben műegyetemi állásomat megtartva szerkesztő és kivitélező mérnökként működtem a Lakos és Székely cégnél. 1942-ben első tényle­ges tetonai szolgálatra vonultam be a légierőkhöz. Az újonckiképzés után repüló'gészerelőIskolára kerültem, ahol repülőgépek villamos berendezéseinek elméleti és gyakorlati tanulmányozásával és mérésével foglalkoztam. 1945-ben alakulatommal együtt Németországba vittek. Alakulatomtól az amerikai csapatok közeledésekor megszöktem és igy nem kerültem hadifogságba. Amikor a Szovjetunió vette át ezt a területet, ahol tartózkodtam /Plauen/ újra jelentkeztem szolgálatra­az 534-es számú nar-yar hadikórházban, ahol mint műszerész dolgoztam. A kórházat és személyzetét 1945-ben a szovjet hatóságok hazaszál­lították. 1945 julius havában érkeztem Budrp estre. Őrmesteri rendfo­kozaton volt, idegen hadseregben nem szolgáltam. 1945-ben újra dr. Vörös Imre tanár tanszékén dolgoztam mint tanárse­géd, majd mint adjunktus. Rajztermi gyakorlatok vezetésén kivül a ve-gr észhallgatók részére előirt Gépelem cinü tárgy előadásait tar­tottam, 1946 februárjában a Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky Jáncs RT /Orion/ gyárában helyezkedtem cl és elektronikus műszerek tervezé­sével foglalkoztam. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT kutatóla boratóriumában ideiglenesen kb. egy évig dolgoztán: dr. Barta István akkori osztályvezető csoportjában, Elméletileg és gyakorlatilag fog­lalkoztam a katódsugárcsöves oszcillográfokkal és velük végezhető mé­résekkel. Az Orion gyár müszcrlaboratóriumában a következő fontosabb műszereket dolgoztam ki: nagyfrekvenciás katódsugárcsöves oszcillo­gráf, hangfrekvenciás szimmetrikus katódsugárcsöves oszcillográf, vobulátorral egybeépített te.t ó sugárc söves oszcillográf, elektroniku­san stabilizált áramforrás, elektronkapcsoló, stroboszkóp. A műszerek zömét az Orion jogutódja, az EKG tömegesen gyártja. Tudományos felkészültségen elmélyítése céljából 1948-49-bon dokto­rátust akartam szerezni. Bálint János kartársamnal együtt uj impul­zusszámlálás i módszert akartunk bevezetni, egy különleges katód­sugárcső felhasználásával. íí. katódsugárcső elkészült és az előki­sérleteket elvégeztük. Abban az ideb cn elháríthatatlan technikai nehézségek a doktori értekezés befejezését megakadályozták. Azóta a deketron csövekkel iparilag megoldották az általunk fóLvetett problémát. Az Orion gyárban utólsó munkán egy különleges vevőkészülék kidolgo­zása volt. Amikor 1949-ben az Orion gyárban a mikrohullámú beren­dezések programja megindult a Barta István akkori igazgatóhelyet­tes vezetésével felállított különleges csoportba kerültem.

Next

/
Thumbnails
Contents