Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. február 17. (71-104.) - 1. A karok vizsgahelyzete (írásos előterjesztés) - 2. A Tudományos Kutatási Tanács szervezete és jogköre (írásos előterjesztés) - 3. A szakérettségisekkel való foglalkozás az 1954/55. II. félévben (írásos előterjesztés) - 4. A levelező oktatásra való áttérés elősegítése (írásos előterjesztés) - 5. Docensi állások szervezése, betöltése

964. Javaslat a tantervek kidolgozásának további munkamenetére. A karok az eddigi előkészítő munka során igen szép munkát végeztek, melynek eredményeképen kialakult az uj tanrendek alapja, valamint a szakositás helyesnek látszó keretei. A további feladat az, hogy a szakc átás mértékének megállapításánál az egyetem teljesítőképességéhez mérjük az előadások és gyakorlatok óraszámát, abból az elvből kiindulva, hogy a hallgató tanulmányait megkönnyíti és tudását messzemenően elmélyíti, ha a túlzottan nagyszámú előadás helyett a tényleg megtanulandó tárgyakat igen erős laboratóriumi és rajztermi kiképzés támasztja alá. Az eddigiekben az egyetemen tartott tárgyak száma olyan na^y volt /Gépészmérnöki Karon 227, Villamosmérnöki Karon 163, Vegyészmérnöki Karon 75/, hogy az előadásoknak legnagyobb részét, egyetemi átlagban több, mint 5o%-át külső meghívott előadók, adjunktusok, vagy tanársegédek tartották, mig az előadásoknak kereken 20%-át tartották tanszékvezető tanárok és további, valamivel több, mint 20&-át docensek. Az oktatással kapcsolatos nehézségek egyrészét tehát az előadások színvonalában kell keresni, másik részét pedig abban, hogy a hallgatóság kevés laboratóriumi és rajztermi munkát végzett, a tananyag begyakorlása tehát nem lőhetett elég alapos. Éppen ezért az uj szakosításnál célszerű volna az alaposságra foktotni a fősúlyt és en-. nek érdekében a laboratóriumi és rajztermi gyakorlatok számát fokozni. Az egyetem helyiség éa létszámadatainak vizsgálata azt mutatja, hogy mig az alaptárgyak oktatásánál /Vegyészmérnöki Kar kivételével/ csak csoportos laboratóriumi gyakorlatot lehet tartani, addig a helyesen méretezett szakosításnál az egyetem mai.köreteiben is erős laboratóriumi és rajztermi kiképzést lehetne adni. Éppen ezért javasolom, hogy a szakosítás további menete az . alábbiak szerint történjen: 1./ El kell érni azt, hogy a szakosítást egy szakon belül mindig legalább két, do ha lehet annál több tanszék végezze. 2./ Az egy tanárra jutó óraterhelés semmiképen sem lehet több, mint egy félévben 12 óra, kivételt csak az az eset képez, ha a tanszéken másodtanári állás van rendszeresítve. Ott, ahol a tanszék jelenlegi keretein belül a kiképzés nem oldható meg ugy, hogy a tanszék O / ©