M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1941-1942
1941. december 11. (89-136)
3 reiosínek tervezésére vonatkozó utasítások, az ívekben megengedhető legnagyobb sebességek mértékeinek megállapítása stb. jellemzik. Tanulmányútjai során többször járt Németországban, Olaszországban, Svájcban, Belgiumban és Angliában és itt alkalma volt a vasúttechnika tudományos vezetőivel megismerkedni, különösen kiterjedt kapcsolatai vannak a német birodalmi vasutakkal. Külföldi szakkörökben is elismert tudományos értékű és a felépítmény körében végzett úttörő jellegű értékes munkásságáért 1940-ben miniszteri elismerésben részesült. Pályázó kitűnő előadó, ennek különben magántanári és helyettestanári működése során alapos és elismert bizonyságát adta. 2. Dr. vitéz Vásárhelyi Boldizsár oki. mérnök, min. műszaki tanácsos, az útépítés helyettes tanára, 1899-ben született Csombord községben (Alsó-Fehér- megye), református vallású és nagyszülőkig bezárólag igazolt keresztyén származású. Középiskoláit a nagyenyedi ref. gimnáziumban jeles eredménnyel végezte. Az 1917—18. években a világháborúban vesz részt az orosz, illetve az olasz harctéren, ez utóbbin bátor magatartásáért az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Műszaki tanulmányait a kir. József műegyetemen 1922-ben fejezte be jó minősítésű mérnöki oklevéllel. Mérnöki oklevelének megszerzése után a közlekedés és vasútépítési tanszéknek tanársegédje lesz. Ebben a minőségben néhai Zelovich Kornél professzor mellett 12 évet szolgál és 1935-ben, a m. kir. Kereskedelmi Minisztérium szolgálatába való átlépésekor érdemes műegyetemi szolgálatának elismeréséül az adjunktusi cimet kapta. Tanársegédi szolgálatának idejében a műegyetem egyéves közgazdasági tanfolyamát is elvégzi és 1925-ben kitűnő minősítésű közgazdasági mérnöki oklevelet szerez. 1928-ban „Közutaink, vas- utaink és az autoniobilközlekedés“ című értekezésié alapján a közgazdasági tudományok doktorává avatják. A közgazdasági tudományok művelése mellett résztvesz ipari és egyéb építkezések vasbeton szerkezeteinek általános, illetve részletterveinek elkészítésében s evvel műegyetemi pedagógiai gyakorlatát az építőgyakorlat tervezési ismereteivel bővíti. Az 1928—29. tanévre állami ösztöndíjjal a berlini Collegium Hungari- cum-ba küldetett ki közlekedéstechnikai tanulmányok folytatására. A char- lottenburgi és aacheni műegyetemeken útépítési, vasútépítési és közlekedés- ügyi előadásokat hallgat, azonkívül Aacheniben Prof. Schenck intézetében az útburkolat felületére ható dinamikus erők meghatározására irányuló kísérleteket végez a Langer-jéle műszerrel. Berlinben a VFayss és Freytag rt. tempelhofi telepén, mint a cég praktikánsa az aszfaltburkolatok készítésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdéseket tanulmányoz. Az 1930—31. tanévben belföldi közlekedéstechnikai kutató ösztöndíjat nyert el. 1935-ben megválik a műegyetemtől és a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium útosztályában min. főmérnökké nevezik ki és 1937-ig különböző főközlekedési utak építésének miniszteri előadója, illetve kiviteli ellenőre. 1937-ben az újonnan felállított közlekedéspolitikai osztály
