M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1937-1938

1938. május 24. (166-177)

hetővé tette, hogy a kormány a szükséges össze.et rendelke­zésre -ogja bocsájtani. Bekivánta az egyes tanszékek tudo­mányos íelszerelés iránti igényeit is, s minden reményünk meg van aziránt, hogy most már azok beszerzésének engedélye­zése is meg rog történni. Mint a közgazdaságtudományi kar dé­kánjának, majd mint rektornak alkalma volt betekintést nyer­ni a műegyetem szövevényes adminisztrátiójába, s igy közvet­lenül is meggyőződhetett a hiányokról. Az ifjúsággal szigorral párosult szeretettel fog­lalkozott s ennek köszönhető, hogy a rektorsága idejében zavargások nem voltak, s a tanitás nyugodtsága biztosítva volt. Tisztelettel felhivja a figyelmét a tanszéki segéd-tan­személyzet csekély létszámára, amelyen az oktatás zavartalan menetének biztosítása végett segiteni szükséges. Most megvan a teljes reményünk, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket mint rektor meggyőződésből ő terjesztett fel, azokat mint mi­niszter elbírálva is magáévá teszi. Most, amikor mint volt rector magnificustól búcsú­zunk biztosíthatjuk, hogy az egész tanári kar szeretete kiséri további útján, s ha majd a zakatoló, idegölő politika munká­jában kifáradva visszatér, őt a régi szeretettel fogjuk a tanszékére visszavárni. Dr.gróf Teleki Pál kijelenti, hogy a meghívást el­fogadva nem azért jött el a mai ülésre, hogy alkalmat adjon a prorektor úrnak a rektori működésének méltatására, hanem lelki szükségét érezte annak, hogy a tanács tagjaitól, s a kedves tanártársaitól elbúcsúzzék, s symbolikusan vissza­adja a rektori láncot, amelyet a tanév elején a tanártársai bizalmából az alma mater iránti mélységes szeretettel vett át. Amikor most kényszerűségből kénytelen eltávozni, a szi­ve itt marad, és barátsággal és szeretettel fog majd visz- szajönni. Meleg szivvel köszöni a prorektor úrnak, a tanács tagjainak s tanártársainak azt a barátságot,amellyel őt 2

Next

/
Thumbnails
Contents