Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektori értekezletek, 1964-1965
1965. április 9. (108-142.)
- 3 2323/1965* nyelvet illeti, irányítással és néni propagandával cl lehet érni a franciául tanulók számának csekély növelését - igy pl. helyes kiemelni azt az előnyt, amit azok élveznek a francia nyelvválasztása esetén, akik a középiskolában o- laszt és latint tanultak. Jelentős változás az angol és francia nyelv javára azonban csak akkor következhetik be, ha.e kát nyelv a gimnáziumokban is nagyobb teret hódit. A fenti oktatás ellátására mindhárom kar lektorátussal rendelkezik: az oktatók számát és szakát a következő összeállítás mutatja be: KAR Oktatók száma OROSZ ANGOL NÉMET FRANCIA 1 MAGYAR nyel vet o k t a t Építészmérnöki 7 7 3 4 2 1 Közi.Üzemmérnöki 3,5 3,5 o,5 2Mérnöki 10 9 5 3 1 1 A feltüntetett állománybeli oktatókon kívül a Mérnöki Karon hat, a Közlekedési Üzemmérnöki Karon öt külső gyakorlatvezető dolgozik. Megállapítható, hogy a lektorátusok dolgozói nagy hivatástudattal, jó szakmai felkészültséggel és pedagógiai rutinnal foglalkoznak a hallgatósággal, még akkor is, ha néha értetlenséggel találkoznak. A legfontosabb kérdés, a fenti statisztikai adatokon túl, a nyelvoktatásban elérendő cél tisztázása, majd pedig annak vizsgálata, hogy ezt a célt milyen mértékben sikerül általában elérni. A nyelvoktatás célját illetően nem szabad, maximalistáknak lennünk és nem szabad karnis illúziókban ringatnunk magunkat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy nyelvnek tárgyalóképes szinten való elsajátítása nehéz feladat, tehetséget, szorgalmat és időt igényel s még ott is, ahol a nyelv-