Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektori értekezletek, 1961-1962
1962. április 13. (260-342.)
/ J -L ! gi mérnökképzés bevezetésére másodszor veti fel. Nem véletlen, hogy ebben az időben - 195o körül - indult meg számos szocializmust építő országban /Csehszlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság/, szinte*kizárólag a műszaki egyetemi oktatás keretében - jórészt nappali képzés formájában - a gazdasági mérnökképzés, amely a Szovjetunióban már évtizedek óta egyre szélesebb keretek között fejlődik. A,műszaki egyetemeinken a csaknem lo éves megszakítás után, 1956-ban megkezdett gazdasági mérnökképzés, tekintve a tervgazdaság diktálta gazdasági mérnökszükséglet sürgősségét - a Műegyetem ez i- rányu tradícióinak megfelelően - mérnökök szakmai továbbképzésének a formáját öltötte. A továbbképzés több szempontból előnyös. így biztosítani lehetett egyrészt azt, hogy aránylag rövid idő - 2,5 év - alatt juthat a népgazdaság gazdasági mérnökökhöz, másrészt éppen a vczctőállásu mérnökök szerezhetik meg rövid idő alatt ezt a képesítést, ami a-népgazdaságnak előnyösebb. Később, amikor a népgazdaság legsürgősebb gazdasági mérnöki igényeit már kielégítették - a külföldi példákhoz hasonlóan - sor kerülhet a nappali tagozaton, az á- rettségi után kezded", 10 féléves aazdas, is. Ezt egyébként a MTBSz ez ívben immár Közelebbről vizsgálva a kérdést a gazdasági mérnöki oktatás létrehozását számos körülmény indokolta. így mindenekelőtt az, hogy az újratermelési folyamatban tömegesen előforduló műszaki tevékenységeknek /beruházási és műszaki tervezés, kivitelezés, üzemeltetés/ terv- gazdasagunk követelményeihez kell igazodniok. E munkálatok irányítója és részben végzője: a mérnök, a műszaki vezető számára - különösen egyes munkakörökben - szükséges olyan átfogó ismeretanyag, amely lehetővé teszi, hogy a műszaki feladatok megoldásánál a tervgazdaság életfolyamatába való helyes beilleszkedés és ez abban való minél e- redm'nycscbb funkcionálás követelményeit módszeresen érvényesitse.E- zek a tevékenységek túlnyomórészt gazdasági-társadalmi célokat szolgálnak és a népgazdaság adja hozzájuk, korlátozott lehetőségeinek megfeleljen, a gazdasági er forrásokat, a termelőerőket. Elengedhetetlen tehát, hogy azok a műszaki tervezője, szervezője és irányítója a megfelelő szintű gazdasági műveltséggel rendelkezzék. Az cmlitctt átfogó gazdasági ismeretekben felső szinten képzett mérnök: a gazdasági mérnök Gazdasági mérnökön egyébként - a Szovjetunióban és a népi demokráciákban is - olyan műszaki főiskolai, illetőleg egyetemi képesítésű dolgozót értenek, aki a szükséges természettudományi és a szőkébb szakmájához tartozó felsőfokú műszaki képzettség mellett a szakmájával összefüggő hasonló színvonalú gazdasági, illetőleg közgazdasági képzettséget is megszerezte. A gazdasági mérnöknek tehát a szakmájához, iparágához kapcsolódó felsőfokú komplex műszaki-gazdasági képzettségének kell lennie, amely szakmája területén biztosítja számára gazdasági ... és éget. a szocialista tervgazdaság megkövetelte összetett müsz? tevékenység eredményes végzéséhez szükséges alapmüvclt: Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Gazdasági Mérnöki Szakán két szakágazat került megszervezésre: a/ ápitási szakágazat, b/ közlekedési szakágazat. Mindegyik ágazatnak két alagaznta va ^"mérsékelt "/egyes tárgyaknál jelentkező/ szakosítással. Az építési szakágazat alágazatai: 1. épitíjpari ál ágazat. 2. építési-igazgatási alágazat /1958-tó.í/. A közlekedési szakágazat alágazatai: 1. általános közlekedési elágazót, 2. Ut-/pálya/fenntartó és közlekedésépítő" alága- zat.
