Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektori értekezletek, 1960-1961

1960. november 1. (28-36.)

a/ a tanszék fiatal oktatóiból, akik megfelelő előkészítés után magasabb feladatok elkészítésére alkalmassá válhatnak;

b/ az egyetem legkiválóbb hallgatóiból, akik tanulmányaik alatt a velük való külön foglalkozás és néhány évi gyakorlati munka alapján válhatnak alkalmassá oktató munkára;

c/ a gyakorlati szakemberek köréből, akik már rendelkeznek azzal a felkészültséggel, ami a betöltendő munkakör ellátásához szükséges, vagy akik megfelelő segítséggel belátható időn belül elérhetik ezt a felkészültségi színvonalat;

d/ végül figyelembe kell venni a külföldi ösztöndíjasokat is.

3. / Ki kell jelölni - személyekre menően meghatározva - azokat a konkrét módozatokat, amelyek szükségesek az ut npót- lásnak kiválasztott szakemberek és hallgatók továbbképzéséhez.

4. / Egyes oktatók fejlődésére vonatkozó elgondolások.

Ezeknek a kialakításánál elsősorban az oktató minősítéséből kell kiindulni és, ha a minősítés ehhez nem elég konkrét, először azt kell átdolgozni. A minősítés alapján ki kell tűzni az oktatóval szemben támasztott követelményeket:

a/ milyen tudományos munkát várunk tőle,

d/ ideológiai továbbképzését milyen formában tartjuk szükségesnek,

c/ a társadalmi munkába való bekapcsolódás megfelelő értékü-e, ha nem, milyen forma felel meg a képességeinek és politikai fejlődése biztosításának,

d/ rendelkezik-e megfelelő egyetemen kívüli szakmai gyakorlattal, ha nem, milyen formában és mikor kell ezt megszereznie,

e/ milyen segítségre van szüksége a követelmények teljesítéséhez.