Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1964-1965

1965. május 25. (630-735.) - Jelenléti ív (630/2.)

- 52 Dr.Gábor Lászl

ó rektorhelyettes: Aboól indulok ki, hogy minden egyetemi oktatónak van bizonyos szellemi kapacitása, befogadó képessége, és csak ezzel gazdálkodhat, - és van bizonyos idővolumen, amely ebből a célból rendelkezésre áll. Ha megnézem, hogy mit kell az egyet®i okt tónak tainie ahhoz, hogy jól taníthasson, - függetlenül a pedagógiától - akkor azt látom, hogy először is tudnia kell a saját saza szakterületét, amely állandóan változik; azután meg kell tanulnia olyan tárgyak anyagét is, amelyek legaléob ugy hiányoznak az előadásból, mint a pedagógiai azután meg kell tanulni egy-két világnyelvet, hogy nemzetközi szinten is tájékozott 1-gyeni mindezeken felül tudni kell előadni is azt, amit tud. Az elsődleges dolog teh át az, hogy tud. i ni kell, a másodlagos dolog a t nitás, vagyis az, hogy hogyan kell előadni, tanítani azt, amit tud. Ahhoz, ho^y ezeket a feladatokat a szocialista, vagy kommunista mérnökképzés színvonalén teljesíthesse, kap4 csolatbaa kell lennix az élettel. De ehhez is idő kell. i Ha mindezeket súlyozom, csak akkor tudom megállapítani, hogy mennyi időt és energiát szabad, vagy kell szánnom az első, a második és a harmadik munkaterületre, - és azt is, hogy mennyi juthat a pedagógiára. Mindamellett azt hiszem, hogy a pedagógia oktatása az egyetemoktatói számára: elsősorban az előadás művésze> tének oktatása volna, - ehhez pedig alkalmas oktatóra van szükség. Nem hiszem, hogy ezt iskolás módszerekkel meg lehet tanulni, és különösen nem hiszem, hogy 2 éves