Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1964-1965

1965. március 23. (356-510.) - 1. Az oktatási reform szerinti oktatás vizsgálata és ellenőrzése (357-420.,

- 54 ­teljesen egyetértek. Bizony, nem mindenki képes erre, de majd megtanulja. Ez nem művészet, amit nem lehet meg tanulni, hanem ez igen^is el3ajátitható, és erre kell a hallgatókat nevelni, különösen tanulmányaik elején. Egész életében hálás lesz a hallgató azoknak, akik őt erre megtanították, - merd; azután is el fog járni érte­kezletekre, azután is fog olvasni könyveket, hallgatni fog előadásokat, és ha ezt a kivonatolási, koncentrálá­si és jegyzetelési képességet elsajátitja, ezzel a sa­ját munkáját rendkívüli mértékben megkönnyíti. Az, hogy a nem kötelező előadásokra való járást, és a kötelező órák számának csökkentését generálisan elhatározzuk: nem volna helyes. Ha egy-egy tantárgy különleges szem­pontjait, a dokumentáció, a létszám, a laboratóriumi, tervezési munkák figyelembe vételével ugy Ítélik meg, hogy cööKkenteni lehet az órák számát, azt hiszem, ez ellen nem emelhetünk kifogást. Egyenlőre kísérletekről van szó, és ha a kísérletek beválnak, akkor azokat vég­legesen bevezethetjük. Ne jelentsük ki eleve azt, hogy a kiserietek jó eredménnyel fognak járni, de nem je­lentsük ki az ellenkezőjét sem. Ami a jelentésben negatív véleményként jelentkezik, az nem a magara véleraénye, hanem azt átvettem a Kari jelen­tésből, mivel magam erről meggyőződni nem tudtam, ­mint ahogyan az Épitészkari gyakorlatok kérdéséről sem 9 tudtam meggyőződni, - viszont a munkaterv előirja szá­momra, hogy ezekről a problémákról referátumot adjak.

Next

/
Thumbnails
Contents