Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

- 68 kevésbbé meg van az emberekben, és hol rontjuk el a hallgatókat. Valahogyan igy alakult ki a koai^Luzió az egyik felszólalás után. Én is ugy érzem, hogy a hallgatók tekintélyes százalékánál fásultság van. Csak diplomaszerzési ambíciójuk van

;és nem a szakma szeretete. Igaz, hogy vannak szép eredmények is a diákkörökben. Nem hallottunk seramit a külföldi tapasztalatokról, hogy máshol hogyan nyilvánul meg ez a helyzet és hogy jelentkezik-e a mi korunk idegfeszültsége, amivel magyarázni szoktuk ezeket a dolgokat. Az a célkitűzés, amelyet P erényi rektor elvtárs mondott, hogy az I. és a II. évben rostáljuk meg a hallgatókat, komoly lehetőségeket ad. A másik szempont, amit emiitett az, hogy oktatási munkánk, tanszéki munkánk nagyobb százalékban foglalkozzék a hallgatókkal és kisebb százalékkal a módszerekkel. Tehát a kényszernek, amivel szeretnénk jobb eredményeket produkálni, ne a külső formáit válasszuk, hanem a belső formáját, vagyis azt, hogy a munka örömét érezze a hallgató, és érezze azt, bogy neki személyes ismerőse az oktató. Ezt csakúgy lehet elérni, ha az illető oktató legalább egyszer-kétszer félévenként személyesen is elbeszélget hallgatóival. Ez elég nehéz, ha olyan beosztásban dolgozunk, mint amelyben jelenleg vagyunk. Ha azonban 4-5 órát naponta azzal töltenénk, hogy pedagógusok vagyunk, még akkor is elegendő idő maradna arra, hogy egyéb dolgokat is ellesünk. Végeredményben ennyit elvárhat tőlünk az állam a fizetésünkért, amit azért kapunk, hogy pedagógusok vagyunk itt. nem Ugy érzem, hogy a hallgatóság elfásult és ugy tekinti a kör-