Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

- 65 attól aki nem volt jelen, ebből az következik, hogy a hallgató megint nem fog tanulni, mert semmiféle következménye nincsen a zárthelyinek. Valamilyen szankciót tehát kell ebben a tekintetben alkalmazni. Felvetem ennek a kérdésnek a pedagógiai oldalát. Egy tantárgy oktatósónak az a célja, hogy a tantárgy anyagát elsajátítsák a hallgatók, - a másik, pedagógiai célja az,hogy az elsajátítás közben a hallgatókat mint embereket milyenekké akarom formálni. A kettős cél elérésének a didaktika adja meg a módszertanát. Az anyagból nagyon szépeh kidomborodik az a módszertani rész, amely az anyag elsajátítását segíti elő, de azt a részt, amely a pedagógiai vonatkozásokat segítené- elő, nem látom kidomborítva. Kedvenc gondolatom, hogy egy előadó akkor tudja a legjobb kapcsolatot tartani a hallgatókkal, ha legalább egy tárgynál - ha nem is rendszeresen, de időnként - ő vezeti a gyakorlatot. Ebből fel tudja mérni azt, hogy mit jelentett az előadása, ha egyébként az előadás és a gyakorlat összhangban van. A rektor elvtárs emiitette, hogy a katalógus kérdését a KIdJ2-nek kellene megoldania. Ez helyesnek bizonyulhat, és jól szervezetten valószínűleg eredményre is v ezetne . A dékán ur emiitette, hogy Pozsonyban nemcsak a katalógust csinálják a hallgatók, hanem a rendkívüli segélyeket is a hallgatók osztják el, ők Ítélik meg, hogy ki érdemel segélyt és azt is, hogy ki kapja ingyenesen a menzát. Véleményem