Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1955-1956

1955. szeptember 30. (1-25.) - 2. A Központi Vezetőségnek az egyetemek tanulmányi és politikai helyzetéről szóló határozata (2-10., - 13-25.)

eredményeként többezer oldalnyi jegyzőtirás fejes ídik be, a kör átkozik az anyag fejlesztése, falnvonalának emelése, rendszerének tökéletesítése. * S problémák mogoldáea aaetapónt jából rendkívül. jelentős előrehaladást Jelent az a rendelkezés, mely intézményünket a* agg- tél pari Műszaki fígyetembo olvaaztotth be» A legdöntőbb elSny akkor v>£lik majd érezhetővé, ha oktatőirtnek, akik legnagyobb részt i&idapaaten laknak nem kell többé számottevő id<5t, jnoatoha viszonyúik: közti utazással tölteni, ha aaek a lehetdaégak, melyek a bud* pesti elhelyezésben rejlenek, megnyílnak eldttUnk. Nem utolsó r. Boriban az » saompont aem, hogy egy nagy raultu, taagasszínvonalú intézmény tagjává lonni, okvetlenül arra anrfral mladaRny&pdckt, hogy méltók légy'lök e-Aon Intézmény hagyónánynlhoa, kialakult entnvon&lához. Hegltélése m aze~int ebb >1 a szempontból Is igen szerencsésnek mond— haté kormányzatunk dUntéee, mely Karunkat az ^pi tíipari KOaeakl Srőtemhez osatoljta# Saját magon egyetemi tísnulnányal éa közlekedési gyakorlatán alapján is le meren szögezni, hogy a közlekedéstudomány és felstf káder oktatás am területei, melyek nost a ml Karunk feladatait adják, mindig odahaza voltak ezen Műegyetem falai <3 oktatói között. Hlnos olyan egyetemi intézmény Magyarországon, mely, hogy csak a raár nem él "írről beszéljek, isfludy Ltptk.-.p -ándor, ra Zelovloh Kornél közlekedéstudományi raunk< ásásához fogba tét tudna felmutatni. Sincs még egy olyan felaébkt; tási Intézményi amely annyira magáénak vrllaná a közlekedéstudomány ntíhrel&sánek feladatát, mint m az egyetem, logiku tehát, hogy a mi Intézményünk is itt kap uj otthont* Mi eddigi munkánk eredményeinek elismerését látjuk abban, hogy e nagy raultu, magasaainvonalu felsőoktatási intézmény keretéből folytathatjuk további tevékenységünket, engem aaeniélysaerlnt külön $0 örömnél ás nem kis meghatódottsággal tölt el, hogy e» alkalommal Is ott beszélhetek, ahol utoljára, több dint ?o ive szólhattam, ama nagynevű oktatóim előtt, akik emlékének azzal kívánok hódolni, hogy a megváltozott viszonyok mellett szerény OrŐnkb^l telhetően folytassük azt a munkát, melyet sajnos 'ók uu'r - kevés kivétellel abbahagytak.