Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1955-1956

1955. szeptember 30. (1-25.) - 2. A Központi Vezetőségnek az egyetemek tanulmányi és politikai helyzetéről szóló határozata (2-10., - 13-25.)

- 3 kori hiba, hog

t ag^eo Jól ofctn é 4a nevelő beosztottakat túlterhelek ilyen ir íyu munkával Se viszont másakat azon a címer., hogy politikai, erkölcsi nevelőmunkát ugy «era lehet r«tjak b^zni, ilyen te mi Valók -•lói tcljaeea mentesítünk* i.bból csatán előállhat az a visszás helyaot, aogv ar. ilyen kevésbbé alkalmas oktat oknak több idejük mar d a saját aaatemai továbbkói síikre és elórehaladásukra, mint azoknak, akik ezt ' az idót&bbletet inkább megérdemelnék. a ja lattal tapasztaltam, hc&y «gyeo oktatókban amúgy it» megvan a hajlam arra, heg* osak saját érdekeikft, saját előrehaladásukat, szakmai fejl£dÓ*ii»t tartják esem elótt* fflfatf* mgy*temi ükökben, a k^aaégi meiláaokban tevékenységekben non vesznek róazt. Helyes, ha valaki saját továbbk<*;*»zé f óe nagy r.dot forüt, ú<i kivonni magát valakinek a iif agarakból sem&áfcóiven aam holdas* önző gondcikodáe ez, amelynek %<t«aik falai k»z»tt nincs helye. a felfogásmód sokszor ap*c jelekben ia megmutatkozik, észrevehetjük azt, no^. valaki saját üdének elintézésben azonnal hajalndc hoosEU idoráforditáseal mások idejét is igénybevenni, ha viszont valamelyik hallgatónak az Ügy óról, vaf

t 'tfsíSssÓgi Ügyről van szo, akkor araiak végrehajtóban ma* ogv .italában no® a utat íel ilyen buzgaimt. A«t nyugodtan rábízza az adminisztráció szokott útjaira fa semait mm t'ír :dik vele, hegj az elindított kezdem nyeaéa vagy itttézke&fa célhoz ér-e . I- v • ügy hiszem aktatóink egy részében ^glévo ilyen hiár»; ossá^ükat a leheti leggyorsabb f*l y.ell B&.iao Ittunk. bajnoe még '%lt&iáu(w jelentéf a pasaszivitás, a k»a fnbdaség, az ÓrdeklÓdésfcivíny, de nekünk politikailag is aktivizálnunk kell oktatóinkat. ??em elég csök az ünnepnapok s'zámarn tevékenységre serkenteni, még ennél is fo ti topább, to>gy a hétköznapokon, a mindennapi munkában megmutatkozzék á politikai helyfeslátáe, az xnten- iv érdeklődés a íc3rulőttunk folyó eeemónyek iránt, gondolatainkban ezek helyee feldolgozása és ídamutatás utján is il^cnir Jiyu vezetése a hallgatók .tömegeinek. AZ ilyen lelkes ée aktiv oktatóknak von ás lehet osak tekintélyük, a/, il^en oktatók képesek ar a, hogy a politikai nevelés utján szakmai vonalon is jó ere U:ínyeket érjenek el. hiszem, hogy az oktatói munka m.?g tanársegédi «inóaljban is QXBságpB viszony latban i,<ren magas aunvenalu tevékenységet jelent. Am ilyen munkát végső értelmiségi dolgozóétól nyilván elvárja a nép, elvárja aa erszág, hogy figyelőiét az ilyetén falain kivdre le irányítsa, valialjon kHaéleti saareplést. gya. oroijon jöikányu befolyáat, ahol arra a küzifeség szem antjábol sstfkwlg van* nocsak idóíiebb proíeifcz ralnic cselekedjenek de ciár fiatal oktatóink is tSre•:edjenek aagállni hol^ ks t a kBséleti tev^kea^aég terén. Tárzadal;»uak erre aa».i«os5. laüetM^it nyújt, osak ezekkel a lehetőségekkel 4[lni la kall* A fentieken tul azt hiszem aainte felesiege« beszélni arról, ho/y dclrczjink kítelessógteljeftltóse terén ailyan kiváaiilttaink vannak* ^ nuaicafeg. eleia, a teijeaitáa tKia^ségi színvonala tekintete-ben tg^-ete- , •nltnkífn még nagyon sok' riinden nincs rendben* dolgozónak <ut osztályrészül olvan kónyelaea és olyan jó munkahely, nint a mí tanszeaélysetunknek* Kevés dolgozónak van módja olyan ra^rtékü :nképzt*sre, tftvóicen^ ségének olyan legoélsfcei&b oeo^ortoaité^at «int a mi dol^jsóinknak* hozzátehet jiüt ehhea, ho© az or8íi vban ali

c; vannak rouakahei„ck, ahol a dolgosók havi fizetés íkíln felül olyan jelentós j^veUel®ekre tehetnek szert, tóint nálunk* Elvárható tehát, Mg* oktatóink ezeket a munkahelyeket. íiagyon niegbeoadljék, -ktfteLeaségüket a legpontosabban, tudásuk legja^Kt nyújtva teljeaitapk ás mindent kövessenek ol, í^ogy az ilyen ífogástalan jó munka Egymtemünkén 4Ital nnot- legyen* l>e