Budapesti Műszaki Egytem - Értekezletek, 1964-1965

1965. február 10. (1-11.)

Gillemet elvtárának válaszképpen azt tudom mondani, hogy benne van a szövegben, hogy munkalehetőséget biztosítani nem tudunk, szószerinti hOj^y objektiv adottságok miatt szamukra munkalehetőséget biztosítani nem tudunk.Ha meg tudjuk csinálni a rajztermi oktatást úgy, hogy előirt óra alatt megcsinálják a rajzaikat, én örülnék legjobban.

A másik kérdés, ami az anyagtechnológia tárgyát illeti. Tudom jól. hogy van még egy egész sereg ilyen dolog, a fizikaoktatás, a Villarnoskaron az elmeleti villamosságtan oktatása és igy tovább. Vannak neh zségek ezzel a reformmal, de azt kell mondanom, hogy - bocsássanak meg az Elvtársak - önök csinálták ezt a reformot, én most nem helyezkedhetek más álláspontra.

Heller profi sazomak van igaza, hogy ne fogjuk fel tragikusan ezt a kérdést. Nem szabad azt mondani, hogy egy általános túlterhelés van az Egyetemen. Helyi túlterhelésekről van szó, de élek azzal a hasonlattal, hogy elég ha az ember cipőjében van egy ko, már az is kellemetlen érzést kelt, nem szükséges, hogy még a kesztyűjében is legyen. Ezeket a helyi problém kát is meg kell oldani.

Az orvosi igazolások kiadását illetően nem vagyok a formális megoldások hive. Kérem Csornai elvtársat, hogy ne adjanak ki orvosi igazolást utólag, ha nincsenek arról meggyőződve, hogy az jogos. Ha az illetőnek valami dolga van, menjen el a dékáni hivatalba és ott kérjen engedélyt.

Ha indokolt a kérése úgy is meg fogja kapni a hallgató. Kérem, hogy a tanszékek is emberi álláspontra helyezkedjenek ebben a tekintetben.

A színvonalcsökkenés tekintetében, amit Lévai elvtárs mondott, nem vagyok pesszimista. Arait Borbély elvtárs is említett, hogy az első félév végén jutunk el egy átlagos érettségi szintig.

Ha elolvassuk a M.I.T. programját, látjuk, hogy helyesírásra, vagy angol nyelvre, történelemre tanitják először a mérnököket. Amerikában is képeznek mérnököket, ha nem is olyanokat, mint nálunk, a mi színvonalunk magasabb az nem kétséges, de az^rt van egy adott helyzet, amelyhez igazodni kell. Nem kezdhetjük az integrál számítással a matematikát, ha előtte nem tud közös nevez re hozni.

Lévai elvtárs elmondotta az ipar helyzetét, melyet szomorúan hallgatunk. Minthogy nem tudok a vitatkozás elöl kitérni, megjegyzem, hogy eddig nem volt norme, ebből arra a övetkezte- tésre jutottunk, hogy eddig rosszul képeztünk, nem tudtuk a hallgatókat megtanítani számolni, konstü-lni. A nagy eredményeket sohasem az átlag viszi előre, hanem egy-egy kiemelkedő képességű ember. Kandó Kálmánnak például akármilyen normát csináltunk volna, nem hiszem, hogy ne tudott volna viilaraos- mozdonyt konstru lni. Meg lehet ezt is tanulni a gyakorlatban, de ehhez tehetség kell.

Tehát ne állítsuk embertelen feladutok elé az átlagos mérnökhallgatót, de adjunk lehetőséget a jóknak arra, hogy tudjanak fejlődni.