Budapesti Műszaki Egytem - Értekezletek, 1964-1965
1965. február 10. (1-11.)
Az egészségiig#. szempontokon Kivül még van egy sukkal mélyebb pedagógiai szempont is. Ha megvizsgáljuk a hullhatok tanulmányi munkáját, akkor azt tapasztaljuk, hogy általában félév közben nagyon kevesen tanulnak, csak ha zárhelyit kell irai, vagy valami más igénybevételről van szó. Jön a vizsgaidőszak, amelynek össztartaraa - nem számítva a dékáni és rektori utóvizsga időszakét, csak a betervezett rendes és utóvizsga időszakét - 14-16 hétre tevődik össze, amely azt jelenti, hegy tulajdonképpen egy harmadik szemeszterünk, vagy trimeszterünk van az egyetemen. Tehát az egész egyetérni oktatás lényegében úgy néz ki, hogy két szemeszteren keresztül gyaicorlatokat végez a hallgató, előadásokat hallgat és egy harmadik szemeszteren keresztül tanul és vizsgázik. Ilyen körülmények között természetes az, hej'iy a hallgatók egy hét alatt bármely tárgyra felkészülnek és hogy úgy mondjam garantáltan 24 óra után elfelejtik azt az anyagot, amiből az előző nap vizsgázniok kellett, mert hiszen egy következő anyagot kell elsajátítani és a memóriájukat csak zavarná, hogyha "felesleges” ismeretek maradn mak. Nem hiszem, hogy ezeken a nehézségeken gyökí^resen tudnánk változtatni, de azt hiszem, ha ezekkel a terhelései normákkal előbbre tudnánk jutni, akker lényegesen megközelítenénk a folyamatos tanulást és nagyobb eredményeket tudnánk elérni nem formailag, hanem a lényeget tekintve. A Rektori és Egyetemi Tanácsban tájékozódtunk arrbl, hogy tulajdonkeppen hol is vannak a bajok. Helyesen mondta Geszti professzor az Egyetemi Tanácsban, hogy "A legnagyobb oaj az lesz, ha nem lesz semmi baj” vagyis ha mindenki azt mondja, hogy kérem nagyon jők a normák, mi ebbe beleférünk, további intézkedésre nincs szükség. Véleményem szerint a probléma két helyen jelentkezik a tapasztalatok és konzultációk alapján, az c yik a rajzos tárgyak, szerkesztési feladatok kérdése, mert ez soha nem merült fel eddig, hogy csak 100%-©fc lehet hozzászámítani. A feladatok ezen messze tulmennek. Az Egyetemi Tanácsban felvetette Gruber elvtárs, hegy a Gépészmérnöki Karon egyik legfontosabb szempont a konstrukciós oktatás kérdése és ezt nem szabad akadályozni. Természetesen serraiféle vezetés nem vállalkozhat arra, hogy bármely karnak a legfontosabb irányvonalát megszabja, vagy elvegye lehetőségeit. A konstrukciós oktatást általában helyesnek tartjuk, de másrészről arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy csak olyan kereteken belül, amit a reformtanterv megszab. Inkább rajzoljanak a hallgatók szabadkézzel, tényleg tanuljanak meg a hallgatók konstruálni, minthogy a rajzolás technikájára helyezzék a fő hangsúlyt. Tudom itt nehézségek lesznek. Várom, hogy a Kollégák felvessék a problémákat, de őszintén remélem, hogy sikerül megoldani a kérdést. Az Egyetemi Tanácsban magam úgy válaszoltam erre a kérdésre amikor felmerült, hogy mi használ többet egy gépészmérnöknek, ha van 4 óra rajzfeladat és van 4 óra matematika feladata és a 100%- nak megfelelően 6 otthon 4 órát fog matematika példákat kidolgozni, vagy 4 órát fog rajzolni, akkor azt hiszem egyértelműen adódik a válasz, még ha azt is tekintetbe vesszük, hogy végszigorlaton, diplomaterwédésnel olykor - bocsánatot kérek, ilyen már előfordult itt az egyetemen - elemi matematikai feladatokat nem
