Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - A közigazgatás zavartalan biztosítása
Péterné Fehér Mária é s 8000 korona értékű élelmiszer, ruha, tüzelő gyűlt össze. A munka- nélküliség csökkentésére a városi hatóság munkaközvetítőt szervezett. A városi Népiroda — a Katona József Kör és a város fenntartásában — a hadbavonultak családtagjait minden ügyükben, bajukban segítette, intézte levelezéseiket. Élelmiszerhiány addig csak tejben és tejtermékekben mutatkozott. Gondot okozott az élelmiszerhamisítás növekedése és a munkanélküliség nagy mértéke a nők körében. A fix fizetésből élők és a pangó iparágak iparosai a nagy drágaság következtében nehéz helyzetben voltak. Eddig sikerült — írta a polgármester - a város közel 1000 km2-es határában a hatóság többoldalú közbelépésével a jövő évi termés biztosítására szükséges intézkedéseket megtenni, minek folytán a túlnyomóan mezőgazdasági lakosság gazdasági helyzete nem tért el aggasztó mértékben a szokásostól. Ennek következtében a mezőgazda- sági jövedelemmel szoros kapcsolatban álló kereskedelem és ipar helyzetét is viszonylag kielégítőnek ítélte meg a polgármester.23 A drágaság 1914 végén már számottevő volt. Nagy forgalmat bonyolított le a városi zálogintézet. 539 000 korona alaptőkéje mellett 1914-ben 1 270 236 korona 61 fillér volt a forgalma, nyereség pedig 3552 korona 77 fillér.24 A polgármester kérésére Kecskemét főispánjának, gr. Ráday Gedeonnak 1915 januárjában sikerült közbenjárnia tizenhárom népföl- kelőnek behívott városi tisztviselő felmentésében. (Többek között dr. Szabó József és Garzó Lajos rendőrkapitányok, Szabó Mihály városi alszámvevő, Igó Lajos számellenőr, Garzó József levéltárnok, Szántó László katonai nyilvántartó stb.) Sándor István megköszönve a közbenjárást újabb kérésében a polgármesteri jegyzői teendőket ellátó dr. Szabó Lajos felmentéséért folyamodott. „Nincs mód arra, írta, hogy jegyzőm felmentése nélkül teendőimet az eddigi módon elláthassam, mert majdnem egész napomat leköti a felek fogadása, útbaigazítása, megnyugtatása, a tisztviselők referálása, a háborúval kapcsolatos társadalmi mozgalmak irányítása, a közigazgatás ellenőrzése, alig vagyok képes e mellett néhány fontosabb ügyiratot személyesen elintézni, a többi bizalmas ügyeket pedig utasítás és ellenőrzés mellett is csak kipróbáltan megbízható és képes egyénekre bízhatom. A háború által sújtott lakosság panaszainak meg nem hallgatását, bizalommal kért felvilágosítások megtagadását pedig — ahol legkönnyebben nyerhetnék időt — kötelességeimmel összeegyeztethetőnek nem tartom. ”25 90
