Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)

Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben

Péterné Fehér Mária

A

z 1914. június 28-án történt szarajevói merényletről június 29-én a belügyminiszter táviratban értesítette Kecskemét polgármesterét, Sándor Istvánt1. A következő napon Kecskemét város törvényhatósági bizottságának közgyűlését Sándor István a következő szavakkal nyitotta meg: „Mindenfelé mély megdöbbenés és sötét gyász kelt ama hír nyomán, hogy egy elvetemült gonosztevő Bosznia fővárosában kioltotta a magyar trón férfias lelkű örökösének, Ferenc Ferdinánd úr őfenségének és fenséges nejének [...] Hohenberg Zsófia hercegnének életét [...] Kecskemét királyhűsége miatt sem tudja megérteni és megbocsátani az orv támadást [...] Mint magyarok undorodva nézzük azt a szenvedélyt, mely szabadság, nemzeti érdek szent címeit bitorolva bandita módon orvul támad trónjának várományosára [...]”. A gyászos esemény iránt érzett fájdalom kifejezése után a polgármester javaslatot tett a trónörökös pár emlékének jegyzőkönyvi megörökítésére, az uralkodónak egy részvétet kifejező levél elküldésére, a nagytemplomban történő gyász istentiszteleten való testületi részvételre és arra, hogy tizenöt napon keresztül gyászlobogó lengjen a városházán és az összes középületen. A közgyűlés a javaslatokat elfogadta és határozatban rögzítette, valamint megbízta a tanácsot az esetleg szükségessé váló intézkedések megtételével.2

Július 24-én — belügyminiszteri utasításra — az összes szabadságon levő tisztviselőt vissza kellett hívni. A következő napon pedig közzétették a részleges mozgósítási rendeletet, július 28-át jelölve meg a mozgósítás első napjának. Július 28-án kelt az uralkodó, Ferenc József „Népeimhez!” címzett felhívása: „[...] Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi

78