Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Tóth Szilárd: Sorozások és felmentések Kecskeméten, az I. világháborúban - Az 1917. év történései
Tóth Szilárd — akiknek feleségem betegsége miatt — csaknem egyedüli gondozójuk vagyok, mind fedél nélkül maradnának, kis gazdaságom, méhészetem mind gondozás nélkül maradnának, ami teljes anyagi romlásomat idézné elő. Felmentési kérelmem nem csupán tanítói működésemen alapul. Amint azt a mély alázattal mellékelt igazolvány is bizonyítja, a háborús viszonyok következtében szükségessé vált közigazgatási teendők végzésében is segédkezem. Nevezetesen a város egyik legnagyobb (12.000. hold) és legtávolabb eső pusztai körzetében a földművelésügyi minisztérium rendeletére felállított kerületi munka-bizottságnak is vezetője vagyok, s mint ilyen a legfontosabb mezőgazdasági munkák irányításában van vezető szerepem. E munkák végzése a pusztai lakosságnak valamint a gazdasági munkáknak személyes és oly mérvű ismeretét kívánja, amit csak állandó és hosszú gyakorlat után lehet elsajátítani.”284 A polgár- mester a felmentett kecskeméti tanítók további felmentését kérte. Véleménye szerint a tanítók a tanításban ugyan pótolhatók voltak, ám a férfi tanítókat nemcsak a tanításra, hanem sok fontos közigazgatási munkára is alkalmazni tudták. így igen jó eredménnyel alkalmazták őket a lisztelosztás előkészítésében, a hadikölcsönök propagálásában, a sokszoros rekvirálásokhoz, a népszámlálásokhoz, összeírásokhoz, különösen pedig a tanyai tanítókat a mezőgazdasági munkák biztosítása, ellenőrzése és az esetleges fennakadások bejelentése körül. E tekintetben a pusztai tanítók is alig voltak nélkülözhetők, mert Kecskemét 953 négyzetkilométeres külterületén mintegy 7000 tanya volt, 30 000-nél nagyobb lélekszámmal, külső közigazgatási tisztviselők és külső hivatalok nem voltak s így a háborús állapotok mellett felmerülő, nagyobb intelligenciát igénylő háborús közigazgatási feladatokat a tanyai lakosságot ismerő pusztai tanítók nélkül alig tudták volna kellő sikerrel végezni.285 1917-ben váratlanul behívták Faragó Sándor városi gyalogrendőrt, aki egyike volt a legbuzgóbb, legszolgálatkészebb rendőröknek. Különösen bűnesetek ki nyomozásánál, szökött katonák előállításánál, s a hosszabb megfigyelést igénylő nyomozások eredményes befejezésével tűnt ki. Igen nagy személyi ismeretsége, leleményessége miatt szolgálata mindig fontos volt, a legnagyobb szükség azonban éppen behívásakor volt rá, amikor a város területén a bűncselekmények száma soha nem látott mértékben emelkedett. Egyre több volt a különböző napi intézkedéseket igénylő kormányrendelet, a közbiztonsági állapotok állandóan 54
