Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Epilógus
Szabó Bence ■ Epilógus Az elhúzódó harcok fokozódó terhei, áldozatai ellenére Magyarország lakosai számára a háború valóságos arcával való szembenézés a proletár- diktatúra összeomlása után, a katonai megszállással kezdődött. Ebben az időszakban a vármegyének és Kecskemétnek a fővárossal és a magyar kormányszervekkel minden kapcsolata megszakadt. Utazási, kereskedelmi tilalom lépett érvénybe, a vasúti, közúti, távközlési, postai infrastruktúra kizárólagosan román ellenőrzés alá került. A vármegyei adminisztráció élére oktrojált módon, a magyar közjogi rendet ignoráló vezetés került. A választott politikai testületek hatáskörét felfüggesztették, a katonai utasításokat a polgári közigazgatáson keresztülhajtatták, vagy önkényesen, fegyveres erővel hajtották végre. Megkezdődtek az igazoló eljárások, letartóztatások, internálások. A közigazgatást és a sajtót teljes cenzúra alá vonták. Az ország javait a megszállók hadizsákmánynak tekintették, így a megszállással azonnal kezdetét vették a rekvirálások, a fosztogatások, a törvénytelen cselekmények. 1919. november 23-án vasárnap, délelőtt 10 órakor vonult be Kecskemétre a nemzeti hadsereg pár zászlóaljnyi erőt kitevő egysége, mely a megszállás korszakát jogilag és szimbolikus módon is lezárta. Kecskemét román katonai megszállásának négy hónapja egyedülálló módon dokumentált időszak. A források sokszínűsége és bősége egyrészt köszönhető annak, hogy az idegen haderők kivonulásával nem nehezedett már tovább az országra olyan politikai nyomás, mely a lakosságot ért személyi és vagyoni sérelmek, károk elhallgatását, szándékos alábecsülését követelték volna meg, mint ahogy az hazánk 1944-45-ös szovjet „felszabadítását” követően történt. A román megszállás ideje gazdagon dokumentált korszak azért is, mert a rendelkezésre álló forrásaink mennyiségét nagyban gyarapítják, az értékelés lehetőségeit pedig kiszélesítik a megszállók károkozásainak bejelentése céljából felállított panaszirodák fennmaradt aktái is. Ezen ideiglenes hivatalokat azzal a céllal létesítette a magyar közigazgatás, hogy az elszenvedett veszteségeket a fegyverszüneti rpegállapodások alkalmával, de legkésőbb a béketárgyalásoknál érvényesíteni lehessen. A kárbejelentő és -összesítő la530