Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - A román csapatok kivonulása - A román csapaterők kivonása a térségből
Szabó Bence s en 36, kommunizmussal gyanúsított foglyot hurcoltak el.393 Az ólmos botokkal összevert túszokat válogatott kínzások után gyilkolták le az orgoványi erdőben. A kegyetlenkedések november 21-én tovább folytatódtak: Francia Kiss Mihály tiszthelyettes társaival (köztük pótcsendőrökkel) a Kecskemétről Lajosmizsére induló vonatról leszállíttatta a zsidókat: Neubauer Izidor gyufagyári vezérigazgatót, Nemes Gusztáv főreáliskolai tanárt, Wertheimer Jenő tanulót és Fleischmann Zsigmond szabót. Lajosmizsén ugyanez a csoport letartóztatta Fodor Zsigmond kereskedőt, akit ezt követően egy Kecskemét melletti tanyán fejszével agyonvertek.394 Az erőszak elharapózása előtt a lakosság személy- és vagyonbiztonságáért felelős szervek tehetetlenül álltak, ezért a főkapitány beadta lemondását. A rendőrség és a közhatalmi szervek ismételten nem védték meg az ország állampolgárait, a jegyzőkönyvek felvételén kívül hathatós nyomozati intézkedéseket, megtorló erőfeszítéseket nem tettek (nem is tehettek). A nemzeti hadsereg megérkezésével a vérengzések alábbhagytak, de teljesen továbbra sem szűntek meg. Például 1920. február 6-án a színházi előadás alatt, családjának jelenlétében hurcolták el László Elek kecskeméti kereskedőt ismeretlen tettesek. A kereskedő ellen sem kommunista konspiráció miatt, sem más politikai ügyben eljárás nem zajlott, így a tett hátterében — antiszemita célzatosság mellett- csak nyereségvágy állhatott.395 A Héjjas-féle különítményesek tehát még 1920 tavaszán is aktívak voltak, gyilkoltak és raboltak, miközben bujkálniuk sem kellett. Nem volt a társadalomnak olyan szegmense, melyet kisebb vagy nagyobb mértékben nem érintett volna a nagy háború kitörése óta súlyos anyagi, erkölcsi, családi veszteség. Városszerte mély csüggedtség és nyugtalanság jellemezte a közhangulatot. „Nincsen olyan ház, nincsen olyan kebel, ahol gyász vagy keserűség ne vert volna tanyát”395- olvasható Kecskemét főispánjának a város polgáraihoz szóló nyilatkozatában. A lerabolt és területileg megfogyatkozott ország súlyos gazdasági bajainak megoldása, az elszenvedett sérelmek, veszteségek orvoslása, az ellátatlan tömegek élelmezése, a személy- és jogbiztonság lehető leggyorsabb konszolidálásának nehéz feladata várt a kormányzat és a közigazgatás apparátusára. A hatalmi viszonyok átmenetisége és a kiélezett közhangulat nagy óvatosságot követelt meg a közhivatalok, 516
