Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - A román csapatok kivonulása
jelzett létszám 30 napra előirányzott szükségletét is. Memorandumában felhozza a város polgármestere, hogy a parancsnokság a jelzett 12 ezer ember számára 1750 mázsa babot igényelt, ugyanakkor, ha a 12 000 fő mindennap babfőzeléket is enne, akkor is elég lenne 600 mázsa. A burgonyaigénylés 3100 mázsája ugyancsak teljességgel hadisarc jelleget öltött, tekintve, hogy - a polgármester számításai szerint - ha valamennyi ellátandó katona mindennap burgonyafőzeléken is él, akkor sem fogyhat el 1080 mázsánál több. A burgonya ilyen nagyságrendű kiigénylése különösen súlyos teher volt Kecskemétre nézve, mivel a termelők a gumókat már augusztus-szeptember hó folyamán felszedték s azt a lakosság és a megszálló román csapatok addigra rég elfogyasztották. A város és a lakosság ezt követően mérvadó burgonyakészlettel nem rendelkezett. Eleve az 1919. évben termett mindössze 180 mázsá- nyi termény a lakosság ellátásához szükséges 753 mázsának töredékét sem fedezte.369 Végül mindezekhez járultak a román kiürítési központi hivatal által beterjesztett követelések, mely a megszállt területek állat- állományának 30%-ára nyújtottak be igényt.370 Az elszenvedett megpróbáltatások rendkívül súlyos terheket, hosszan ható és nehezen korrigálható károkat okoztak anyagi és lelki vonatkozásban egyaránt. A közbizalom teljes megrendülése, a mindennapok részévé váló félelemérzet tartóssá válása hosszú ideig megmaradt, melynek utóhatása a közellátás terén érezhetően és kimutathatóan is lecsapódott. Az 1920 októberében megtartott közélelmezési értekezlet a gabonabeadások folyamatos és jelentős elmaradását volt kénytelen konstatálni, melynek okát elsősorban társadalmi tényezőkre vezették vissza és csak másodsorban lehetett gazdasági okokkal megmagyarázni: „A visszamaradások oka a polgármester és az Áruforgalmi igazgatójának véleménye szerint az, hogy a háborús idők, az egymást követő forradalmak és a román megszállás keserves tapasztalatai a termelőket a kormányzókörök rendeletéi, intézkedései iránt bizalmatlanná tették, az attól való félelem miatt, hogy a kivetett gabona beszolgáltatása dacára is újabb rekvirálásoknak lesznek kitéve, mint az a múltban is történt, gabonájukat elvermelik, vagy a jószágokkal étetik fel.”311 Az értekezlet emellett azt is kénytelen volt megállapítani, hogy a gabonaellátás igen nagy akadályát - túl a bizalmatlanság szülte aggályokon - az 509 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
