Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - A belső hatalmi viszonyok átrendeződése
telességeimnek az eddigi mértékben megfelelni nem tudok, s munkaképességem teljes megszűnése bármely perczben beállhat. [...] Ehhez járul az, hogy a bolsevizmus megszűnése óta a helyzet rendes sajtószolgálat hiánya, közgyűlés tartásának képtelensége s ennek folytán a közönség körében szabadon terjesztett képtelen rágalmak folytán oda fejlődött, hogy jelenleg úgy látszik, hogy a törvényhatósági bizottság többségének bizalmát nem bírom, e nélkül pedig a város vezetését egészségem és erőm birtokában nem végezhetném sikeresen, de nem is óhajtanám végezni”329 Memoárjában azt is megemlítette, hogy a nemzeti hadsereg tisztjeitől később megtudta, a fővezérséghez több feljelentés is érkezett akkor már személye ellen - természetesen valótlan, koholt vádakkal alátámasztva.330 Sándor István lemondását követően a város közigazgatásának élére nem választás útján neveztek ki utódot. Az 1912. évi LXIII. törvény szellemében Zsitvai kormánybiztos Sándor Istvánt rendelkezési állományba helyezte, a város élére pedig Dr. Szombatfalvy-Majthényi Miklós menekült székelyudvarhelyi polgármestert jelölte. Szombatfalvy kecskeméti hivatalát 1919. október 20-án foglalta el. A Kecskeméti Közlöny eképpen mutatta be olvasóinak a város frissen kinevezett első emberét: „Majthényi polgármester alacsony termetű, mozgékony ember. Aránylag fiatal kora dacára erősen kopasz. Budapesten született 1881-ben, tehát 38 éves. Gimnáziumi tanulmányait a debreceni kollégiumban végezte, a jogot pedig a budapesti egyetemen. Hosszabb ideig működött Debrecenben, majd Székelyudvarhely városa polgármesterré választotta.”331 Ezután a cikk írója beszámolt a polgármester terveiről, városvezetői elképzeléseiről is, melyből egy pragmatikus, gyakorlatias észjárású ember portréja rajzolódik ki. Mint kifejtette, kecskeméti megbízatását és letelepedését nem tekinti életre szóló döntésnek, csak a sors kínálta átmeneti feladatnak: „A magam helyzetét - idézte a polgármester szavait a cikk — abszolúte nem tekintem másnak, mint hogy itt a váratlanul ért megbízatásomnak eleget tegyek, a viszonyokat konszolidáljam és békét teremtsek”.332 Szombatfalvy városházi munkájának tényleges kezdetén, október 28-án elsőként az alpolgármesterrel, Dékány Lászlóval tárgyalt, majd a tanácstagokat fogadta, és még aznap délután a román királyi hadsereg parancsnokánál is látogatást tett.333 499 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
