Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - A belső hatalmi viszonyok átrendeződése
Szabó Bence j elentősen kiterjedtek, közvetlen befolyása a város ügyei felett megerősödött, mert a hadigazdálkodás céljainak és igényeinek ez a közvetlen intézkedési szabadság felelt meg a legpragmatikusabb módon. Ez a nexus a Tanácsköztársaság idején, majd a katonai intervencióval alapvetően megváltozott. A direktórium bukásával és a román megszállással az 1919. március 21. előtti közjogi állapotok Kecskeméten is visszarendeződtek, de már más elvek mentén: a megszálló katonai főhatalom és a lényegében azt kiszolgáló polgári közigazgatás mellett, egyre önállóbb hatalmi tényezővé váltak az antikommunista és antiszemita eszmékhez kötődő paramilitáris erők, a haderő és a törvényes karhatalom, melyek megerősödésükkel jogot formáltak befolyásuk további térnyerésére. „Én azt hittem, hogy Császár szerepe odáig terjedt, hogy a várost átadja a románoknak”321 - emlékezett vissza a zavaros időkre Sándor István. Ebbéli jó szándékú hitében azonban súlyosan tévedett. A városba érkező katonai vezetés az első napokban csak a csendőr főkapitánnyal érintkezett, a város választott tisztviselőjével bizalmatlan volt, személyét nem is fogadta. Ennek magyarázatát Sándor István a városparancsnok ellene irányuló alattomos támadásában, puccskísérletben vélte felfedezni: „...gondolkodóba estem, s Császár ama magatartásából, hogy megindulásunkat [Nagykőrösre] az éjjeli órákra tologatta ki, hogy nem engedte, hogy a kocsira fehér zászlót és huszárt is ültessünk, hogy Sárközy Jenőné elindulásunkat folyton késleltetni igyekezett, hogy a román parancsnokság egész héten nem lépett velem összeköttetésbe, az a véleményem alakult ki, hogy Császár engem mint kommunistát mutatott be, akikkel a románok rövid úton szoktak végezni."7’21 A városparancsnok és a polgármester között kialakult bizalmatlanság, hatalmi-hatásköri rivalizálás az egyébként is súlyos helyzetet nyilvánvalóan tovább nehezítette. A város megszállását követően a városparancsnok önhatalmúlag, vagy más utasításnak engedelmeskedve, a polgármesteri hivatalban iratokat gyűjtetett össze, és más önkényes intézkedéseket is foganatosított. „Gondolom Császár útján közölték velünk, hogy a városi tanács üléseire dr, Sárközy Jenőt mindig meg kell hívnunk, aki ezután többnyire ott is ült [...] rendőrség élére dr. Zana Ferenc ügyvédet állították, aki meg is kezdte azt a működését, bár voltak e célra megválasztott vagy kinevezett tisztviselők is."727 A későbbiek során többször is előfordult, hogy a 496
