Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Törvénytelenségek, jogsértések, bűncselekmények
román katonai hatóság, vagy egyén által okozott sérelem ellen panaszt lehetett tenni, ezek bizonyítása azonban igen nehéz volt.1891919. augusztus 19-én, délután 4 óra tájban Szarka István nyugalmazott postamestert két román katona felsőszéktói szőlejében lőtte agyon. Szarka „főbenjáró bűne” annyi volt, hogy ezúttal megtagadta újabb bormennyiség kiadását a pincéjéből. A román katonai csendőrség a magyar hatóságokkal a nyomozás lefolytatta és a tetteseket „állítólag” őrizetbe vette. Tömeges számban hivatkoznak források testi és nemi erőszak előfordulására, mely különösen a város peremrészein és a tanyavilágban öltött tömeges méreteket. „Napról napra szaporodik a panasz az egyes román járőrök által elkövetett visszaélésekre” - olvasható a város rendőrfőkapitányának augusztus 17-i napi jelentésében, melyben arról is tájékoztatta a város polgármesterét, hogy Lakitelek és Tőserdő között rendszeresen megtörténik, hogy a felhalmozott anyagok őrzésére kirendelt katonák behurcolják az asszonyokat és a lányokat a vasúti kupékba és erőszakot tesznek rajtuk. Emellett a borosgazdákat, és a betegen fekvő asszonyokat is rendszeresen bántalmazták, a lakosságot tekintet nélkül zsarolták. Szász István iparkamarai elnököt és nejét például egy alkalommal egy vasúti kocsiba hurcolták és csak a foglyok könyörgésére mutatkoztak hajlandónak - 800 korona átadása ellenében - elengedni őket. Végül, mikor Szász a váltságdíjat megfizette, tárcáját erővel elvették tőle, de legalább megszabadultak fogvatartóik karmai közül.190 A panaszok különösen felszaporodtak a kisebb-nagyobb csapatmozgások időszakában, főként a külterületeken. Az átvonuló haderők tagjai által a tanyavilág magányában élők sérelmére elkövetett bűncselekmények különösen nehezen voltak visszakövethetők. Az elkövetők ezekben a helyzetekben fokozottabb gyakorisággal és brutalitással folyamodtak erőszakos cselekményekhez. Ugyancsak ezen megfontolásból az is jellemző elkövetési módozat volt, hogy a kisebb-nagyobb csapatokba verődött katonák az állomáshelyüktől távol portyáztak, lehetőséget keresve a személy vagy vagyon elleni erőszakos bűncselekmények elkövetésére. Sándor István polgármester ez ügyben már a megszállás kezdetén, 1919 augusztusában a román hadtestparancsnoksághoz fordult. A legtöbb bűneset itt is a csapatmozgásokhoz kapcsolódott, illetve a Kiskunfélegyházáról, Nagykőrösről átkóborló, Kecskemét határában 467 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
