Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Nyersanyagok, energiahordozók elosztása
Szabó Bence k orona a jószágállomány teljes egészére vonatkozik, annak részleges lefoglalása arányosan csökkenti a felajánlott pénzösszeget. Megegyezés esetén a város, a kiadás közérdekűsége okán, pótadó formájában kívánt fedezetet biztosítani.121 Emellett Sándor István petíciókat, kérelmeket is megfogalmazott a kormányszervek és a román katonai hatóságok felé. A város végül el is érte célját, de ekkorra a beszolgáltatások már megkezdődtek. A parancs beszüntetéséig Kecskeméten 4-500 lovat vettek el, tekintet nélkül gazdáktól, hadiözvegyektől, rokkant katonáktól. Nem egy esetben gazdaságok, családok még megmaradt utolsó igavonó jószágát is elhajtották.122 Másutt még súlyosabb veszteségeket szenvedtek el a lakosok: Kiskunfélegyházán, a nyilvántartás szerinti 1460 lóból 520-at foglalt le a román hadsereg, mely a szabott 30%-os rátát jócskán meghaladta (35%). Innen is szomorú gyakorlatként jelentették, hogy több esetben gazdaságok teljes igás állományát elrekvirálták. Nyersanyagok, energiahordozók elosztása Míg a begyűjtött élelmiszerek és takarmány logisztikai feladatai a köz- élelmezési hivatalra hárultak, addig a stratégiai fontosságúnak tekintett cikkek, eszközök raktározása és elosztása terén a megszálló csapatok szinte kizárólagos jogot gyakoroltak. A szén mint a korszak legáltalánosabb energiahordozója felett is egyedül a román katonaság diszponált. A VI. hadosztály által megszállt területek részére a kecskeméti vasútállomáson lévő raktárban felhalmozott készletekből juttattak ugyan valamicskét, de csak alaposan indokolható esetben és kizárólag a feltétlen szükségesnek ítélt mennyiségben. Ilyen volt például a hadsereg élelmiszerellátásához is szükséges cséplési, őrletési munkákhoz rendelt kiutalás. A hadigazdálkodás jellegű szénfelhasználás rendkívül szigorú ellenőrzés alatt állt. Az engedélyezett szénkvótát a területileg illetékes katonai ezredek „közbenjöttével”, vagyis az általuk kiadott igazolványok és engedélyek alapján vehették át a főszolgabírói hivataloktól a cséplőgép-tulajdonosok.123 A szén az ipar számára is elengedhetetlenül fontos energiahordozó volt: hiányában leállt a termelés, így megélhetés nélkül maradtak gyári munkások és iparosok tömegei egyaránt. A kecskeméti kovácsok a legszükségesebb munkákat, - mint a patkolást, a 450
