Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - A közellátás szabályozásának ügyei
Közellátási Hivatal fontos illetékességi területe volt. A megállapított fejadagokhoz a lakosság a városi és községi elöljáróságok útján, családonként kiadott élelmiszerjegyek (kenyér, liszt, hús, zsír, cukor80) ellenében juthatott hozzá, az erre kijelölt kereskedőktől. Az élelmiszerjegyeken fel kellett tüntetni a jogosult család tagjait név szerint, továbbá ajegyek beváltásának kizárólagos helyét is. Az áruhiányból és a pénzromlásból eredő árdrágítás elharapózódását maximált hatósági ármegállapításokkal és a szabad forgalom korlátozásával igyekezett kordában tartani a román parancsnokság. Az árdrágítást a kiadott rendeletek magas - 50 ezer koronáig terjedő - pénzbüntetés terhe mellett és akár egy évig terjedő elzárás kilátásba helyezésével szankcionálták.81 A közellátásra és a kereskedelemre vonatkozó parancsok betartatására, az árdrágítás és a pénzekkel való tiltott üzérkedés megakadályozására, a gazdasági bűnesetek felderítésére a városi rendőrség szervezetén belül egy önálló hatáskörű hatóságot, az ún. közélelmezési rendőrséget szervezték meg. A speciális feladatkörrel ellátott nyomozati szerv vezetésével Czikmántory Endre, korábbi közélelmezési hivatalnok lett megbízva.82 A foganatosított intézkedések az éhínséggel fenyegető élelmiszerhiányt nem voltak képesek kezelni, legfeljebb annak negatív hatásait tompíthatták. A Kecskeméti Közellátási Hivatal vezetője 1919. szeptember 10-én kelt jelentésében azt részletezte, hogy a város 60 ezres ellátatlan lakosságának élelmezési szükséglete (havi 20 kg-os fejadagokat alapul véve) 1560 vagon gabona volt. E mellett az őstermelők száma 32 ezer főt tett ki, részükre (havi 25 kg fejadaggal kalkulálva) 1040 vagon gabona járt volna. Vagyis: a gazdasági évben a város teljes lakossága részére 2600 vagon gabonát kellett volna előteremteni, ugyanakkor a vidék teljes termése ennek felét sem tette ki. A gabonahiányra tekintettel a román katonai fennhatóság a gabonakereskedelem egészére a legteljesebb moratóriumot szabta ki: „...mindennemű gabonaterméket és pedig: rozsot, búzát, árpát, zabot, kukoricát zár alá helyezek. A gabona termékek fölött kizárólag a kecskeméti közellátási hivatal rendelkezik. További intézkedésig tilos ennélfogva a felsorolt gabonatermékek eladása, azok bármi úton való forgalomba hozatala... ”83 - szólt a Román Királyi VI. Hadosztály parancsnokának 1919 szeptember hóban kiadott rendelete. A zárolás a termelők és a malmok készletein kívül kiterjedt azon személyekre és társaságokra is, melyek kizárólag a kereskedelemben voltak érdekeltek, 437 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
