Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)

Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Operatív intézkedések a vármegye vérkeringésének újraindításáért - Közellátás - hadellátás megszervezése

Abban az esetben, ha a kijelölt feladatok a hiányzó munkáskezek miatt nem voltak végrehajthatók, mint például kampányszerű betakarítási munkák esetén, a katonai kiküldöttek útján az illetékes ezredparancsnokságokhoz kellett fordulni, melyek „megfelelő fedezet mellett”55 hadifoglyokat rendeltek ki. (Kecskemét polgármestere például a város „közönsége” tulajdonát képező szikrai szőlőtelep szüreti munkálataihoz 60 fogoly munkaerőt kért, 8 őr kíséretében, 1919. október közepén56). A mezőgazdasági munkák irányításán azonban jóval túlnőtt a közélelmezési biztosok hatásköre: felhatalmazásuk alapján gyakorlatilag nyomozati hatóságként kellett felkutatniuk a lakosok birtokában lévő élelmiszerkészleteket, hogy megállapítható legyen az előírt kvótákon felül elrekvirálható terménymennyiség. Ennek érdekében a gazdák kicsépelt, megőrölt gabonájáról, betakarított, eltárolt terményeiről, a településen tartott állatállományról az albiztosok naprakész és részletes nyilvántartást voltak kötelesek vezetni és rendszeres tájékoztatást tartoztak adni a közélelmezési főbiztos felé. Kötelesek voltak továbbá a rekviráló főbiztosok utasításait végrehajtani, továbbá segédkezni a begyűjtött áru bevagonírozásában és kísérettel való ellátásában. A megállapított fejadagon felül összeírt terményekből történő rekvirálás mértékét kisbirtokok esetében ideiglenes jelleggel 15, nagybirtokoknál 25%-ban szabta meg a katonai parancs. A katonai erővel végrehajtott begyűjtések alkalmával a rekviráló egységek a megállapított kvóták tiszteletben tartására a legkevésbé sem voltak tekintettel, melyet a fennmaradt panasziratok, hivatalos beszámolók tömegesen alátámasztanak.

A terménybeszolgáltatások teljesítéséért a közellátási biztos mellett a községi bíró (ill. városban a polgármester) és a közgyűlés is személyi felelősséggel tartozott. Kötelezettségük teljesítésében azonban kezüket megkötötte, hogy az illetékes katonai parancsnokság hatáskörüket rendkívül szűkre szabta., Elutasította például a főispán azon kérését is, hogy a beszolgáltatások kivetésében - ténylegesen annak ellenőrzésében - a polgári hatóság is közreműködhessen.57 A beadások terheinek elviselése rendkívül nehéz és egyre súlyosbodó feladatteher elé állította mind a lakosságot, mind a hivatali apparátust. 1919 augusztusának végén már a Közélelmezési Hivatalt és ezen keresztül a helyi gazdákat sújtotta a katonaság és az ellátatlan lakosság élelmezé429

„Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei