Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Operatív intézkedések a vármegye vérkeringésének újraindításáért
Sürgős megoldásra váró feladatként merült fel a közbiztonság helyzetének rendezése is, mivel a románok által lefegyverzett, alacsony létszámú rendőri és csendőri állomány nem volt képes feladatának jól megfelelni.37 (A román haderők bevonulásáig Kecskeméten a csendőrség létszáma 200 fő körül mozgott, mely testület létszáma a megszállás ideje alatt nagyságrendileg változatlan maradt38). A szétzüllesztett karhatalmi egységeket a rend és nyugalom fenntartása érdelében mielőbb újjá kellett szervezni. A közellátás biztosítása és a közrend fenntartása miatt mindez a megszállók érdekeit is szolgálta. Fegyvertelenül és megfelelő igazolványok, jogok hiányában a rendőri és csendőri karhatalom eredményes nyomozati és rendészeti feladatait nem tölthette be, ezért a kormánybiztos-főispán kérelmet intézett a katonai parancsnoksághoz a rendfenntartó testület lőfegyverekkel és munícióval való felszerelése ügyében. A felterjesztéshez mellékelt kimutatás Kecskemét törvény- hatósági jogú város rendőri és csendőri állományának szükségletét is tartalmazta, az alábbi igényekkel: gyalogos csendőrségnek: 200 db Mannlicher fegyver vagy karabély és 5000 töltény; gyalogrendőrségnek: 300 db Mannlicher fegyver vagy karabély és 9000 töltény; lovasrendőrségnek: 30 db karabély és 1500 töltény; detektíveknek és rendőrtiszteknek: 56 db revolver és 2800 töltény; hadifogolytábor őrségének: 4 géppuska 33 töltény szalaggal; 19 200 tölténnyel. A fegyvereket és karabélyokat szuronnyal felszerelve kérte a főispán.39 A karhatalom tényleges felfegyverzésére csak a román csapatok kivonásakor kerülhetett sor. Olteanu hadosztályparancsnok utasítása szerint, amennyiben a rendőrség és csendőrség alacsony létszáma és fegyvertelensége miatt erélytelenséget tanúsít, a közbiztonság fenntartását biztosítani nem tudja, a területileg illetékes román katonai szakaszparancsnokságokhoz kell erősítésért fordulni. Nyilvánvalóan ennek elkerülése a karhatalom parancsnokságának és a közigazgatás szerveinek alapvető érdeke volt, mivel ez a maradék cselekvési mozgásteret is megszűntette volna. Nagy terhet jelentett a rendvédelmi fegyveres testületek újjászervezése mellett az állomány fenntartása is, különösen vidéken. Ennek áthidalására a községekben a csendőri erők ellátásának kötelezettségét az egyes őrsparancsnoki körzetek alá tartozó lakosságra rótták ki. Az ellátmány behajtása a csendőrkerületi parancsnokság elképzelése szerint úgy folyt volna le, hogy a napi élelmezés terhét felváltva, mindig más lakosra 421 ,Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
