Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Út a háborús vereségtől a román katonai megszállásig - Kecskemét katonai megszállása
A román katonai szervek a magyar közigazgatáshoz a főispán és az általa kinevezett „közigazgatási közegek” (községi bíró, jegyző, szolgabíró stb.) személyén keresztül kapcsolódtak. A rendelkezésre álló források tanúsága szerint, a hadsereg a polgári hivatalokat figyelmen kívül hagyva az igazgatás bármely pontján, direkt módon is beavatkozott, amennyiben érdekei megkívánták. A fennálló helyzet alapján nem csodálható, hogy a főispáni hivatal hálátlan szerepére alkalmas jelöltet csak nehézségek útján talált a törvényhatóság. Mérlegelésre azonban sem mód, sem idő nem volt, mivel Sándor István polgármesterhez Olteanu tábornok ultimátumot intézett, miszerint még aznap 4 óráig ki kellett jelölni a főispánt - „mert ellenkező esetben a tábornok úr Öméltósága kénytelen lett volna saját hatáskörben intézkedni”10 — feltehetően a hadsereg törzstiszti karából közigazgatási vezetők kinevezésével." A törvényhatóság a katonai nyomás előtt kénytelen volt meghajolni. „A megszálló hatalommal való érintkezés könnyítése céljából a városi tanács a főispáni teendők végzésére” létrehozott, a törvényes közjogi berendezkedéssel csak névleg azonos tisztséget azonban a politikai tisztviselők húzódoztak elvállalni. Sándor István felkérése nyomán végül dr. Balázsfalvi Kiss Ferenc, Kecskemét nyugalmazott törvényszéki bírája vállalta el a főispáni hivatalt augusztus 14-én, aki, még ha „illetéktelen, de legalább magyar hatóságtól kapja ideiglenes megbízatását”12 - indokolta a polgármester kényszerű helyzetében meghozott döntését a belügyminiszter előtt. „A táblabíró úr Kecskeméten és környékén általános tiszteletnek örvend, családjának egy tagja az 1870-es években már volt a városnak kitűnő főispánja és jászkun kapitány. Politikával soha sem foglalkozott ugyan, de mindig kitűnő magyar volt. Kitűnő bírónak ismerték, becsületessége, józan ítélőképessége és erélyes [Sic! Vélhetően elgépelés, helyette: erélye] köztudomású, élettapasztalása nagy s 70 év körüli kora dacára jó egészségnek örvend"n - jellemezte Sándor István a főispán személyét. A sebtében behívott törvényhatósági bizottság megjelent tagjaival és a városi tanáccsal egyetértésben meghozott döntés eredményét a VI. román hadosztály parancsnoka elfogadta. A kétnyelvű okiratot kézjegyével ellátó tábornok a választás jóváhagyása mellé szögezett, a hivatali udvariasság mindennemű külsőségét mellőző, parancsoló hangnemben megfogalmazott intése kétséget sem hagy a főispán és személyén keresztül az egész magyar közigazgatás viszonya 413 „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte." Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
