Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Tóth Szilárd: Sorozások és felmentések Kecskeméten, az I. világháborúban - Az 1915. év történései
és feleségek maradtak itthon sokszor hat-tíz gyermekkel. A felmentési kérelmekben leginkább az idős szülők munkaképtelenségére hivatkoztak, illetve a feleségek arra, hogy a gyermeknevelésen és a háztartás ellátásán túl a gazdaságot ellátni nem képesek. Visszatérő panasz volt, hogy a föld parlagon maradt, sokszor több évtized verejtékes munkája ment tönkre. Ahol egy családból több fiú is a fronton volt, a szülők általában egy fiúk felmentése reményében jártak el, egyrészt, hogy őket gyámolítsa, másrészt hogy a családi birtokot megművelje. Több esetben az is gondot okozott, hogy az éves haszonbérlet ellenértékét kifizessék, ezért az amúgy jövedelmet termelő állatállományt kellett eladniuk. Nagyobb gondot okozott, ha a gazdaságot esetleg több ezer koronás bankhitel is terhelte. Általában azt kellett bizonyítani, hogy a felmenteni kért személy a gazdaságban nélkülözhetetlen és nincs a családban olyan kellő szakismerettel rendelkező munkaerő, aki pótolhatná. Több esetben hivatkoztak a felmentési kérelmekben arra, hogy napszámost találni szinte lehetetlen volt, ha találtak, az egy főre jutó napi költség étkeztetéssel együtt hat-nyolc koronába bekerült napszámosonként. A munkaerő pótlásának másik módja volt a hatóság által kirendelt hadifoglyok foglalkoztatása, azonban a hadifoglyokkal a gazdáknak nagyon sok konfliktusuk volt, sok panasz merült fel a munkához való hozzáállásuk miatt is.153 Általában hivatalos helyeken fogalmazták meg a kérelmeket, de több egyénileg fogalmazottal is találkozhatunk. Kasza Gábor két fronton lévő gyermeke közül Antal fia felmentését kérte, „mert különben kicsiny gazdaságom teljesen tönkremegy, a magam és családom biztos éhen hálásának megyek elébe”.154 Marza László, aki László fia felmentését kérte, így zárta a honvédelmi miniszterhez címzett sorait: „Kegyelmes Uram, én, mint egyszerű polgár megértem azt, hogy drága hazánknak minden gyermekére szükség van és ezért meghalni dicsőség. Viszont az is kétségtelen előttem, hogy a hadsereg és a nép kenyérrel való ellátása is feltétlen szükséges.”.155 Megindítóak a gyermekeivel egyedül maradt asszony, István Szabó Jánosné férje felmentési kérelmének sorai is: „a folyton súlyosbodó körülmények folytán már nem vagyok képes arra, hogy nagy terjedelmű birtokunk művelését asszony i erőmmel bírni tudj am... Férjem felmentését kérném, mert különben ellenkező esetben az a szomorú következmény állna be, hogy a kezeiéin Sorozások és felmentések Kecskeméten, az I. világháborúban
