Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - Az itthon maradt családtagok segélyezése
Péterné Fehér Mária u tasította a törvényhatóságok első embereit, hogy minden helyi szokásos módon tegyék közhírré: állami segélyre igényt tartók nem a felsőbb hatóságokhoz, hanem kizárólag a polgármesterhez forduljanak, mivel a minisztériumnak címzett levelet úgyis leküldik. Azt is tapasztalta a minisztérium, hogy a segélykérvényeket, panaszokat egyesek üzletszerűen gyártják, kihasználva a felek jóhiszeműségét. Az ilyen zugírókkal szembeni szigorú eljárásra is felhívta a minisztérium a városvezetést.371 A hadba vonultak hozzátartozói 1917 elején kéréssel fordultak a tanácshoz. A beállott nagy havazások, esőzések és a talajvíz emelkedése folytán házaik fala felázott, összedőlésüktől tartottak. Saját erőből nem tudták helyrehozni házaikat, ezért téglasegélyt kértek. A tanács javaslatára a közgyűlés 20 000 koronát szavazott meg e célra. Ezen a kereten belül adhatott kölcsönt számukra a tanács. Nem csak a hadba vonultak hozzátartozói kaphattak ilyen segélyt, hanem az igazolt szegények is. (20 évre kapták a kölcsönt 4%-os kamatra.)372 A háború harmadik évében az ország lakosságának jelentős része segélyre szorult. Kecskeméten is ezrek igényeltek támogatást. A város mégis igyekezett részt venni az egyes országos segélyszervezetek által indított gyűjtési akciókban. 1917. március közepén a románok dúlta Erdély felsegélyezésére, Zita királyné védnöksége és báró Jósika Samu — a főrendiház elnökének - elnöksége alatt a „Pro Transsylvania” Országos Bizottság indított segélyakciót. Erdélyben a románok betörésének következtében mintegy 3500 ház és gazdasági épület pusztult el, az elmenekült lakosság számát 350 000-re becsülték. A Királyhágón inneni 100 000 menekült ellátását a belügyminiszter vállalta. A fennmaradó 250 000 főből 100 ezerre tették a 14 éven aluli gyerekek számát, közülük legalább 40 000-et kellett ruhával és cipővel ellátni. 15 000 gyereknek — az új termésig - 4 hónapon keresztül élelemmel való ellátásáról is gondoskodni kellett. Ehhez kérte az Országos Segítő Bizottság a város támogatását, 5%-os pótadó kivetésével és gyűjtőakció indításával. Sándor István ígérte a támogatást. A gyűjtést azonban tisztán társadalmi mozgalom útján látta kivitelezhetőnek, mert a város már 1916-ban kivetett 5%-os pótadót hadi jótékonysági célra és az 1917-es költségvetésében is szerepelt ez a kivetés. A gyűjtési akciót azonban kész volt megindítani.373 190
