Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - Az 1918. évi történések
Péterné Fehér Mária c séplési munkálatait helybeli napszámosokkal, illetve részesekkel végeztetni, az kösse meg a város gazdasági osztályánál mielőbb szerződését. Irányelvül szolgál az idei aratásnál: jó gabonánál 11-es részelés, míg rosszabbul fizetőnél a 10-des részelés. Igen rossz gabonánál megengedhető az ún. kerek alku is. Akinek azonban folyó hó [június] 14-ig nem sikerül aratási munkásokat szerződtetnie, az folyó hó 15-től kez- dődőleg jelentkezzék munkás szükségletének előjegyzése végett Barna Tibor rendőrparancsnoknál [...] Az előjegyeztetett munkásokat az illetőnek feltétlenül át kell vennie. A katonaság által aratási munkálatokra kiadandó katonák munkadíja 5 korona napszám (csak munkanapokra fizetendő) és ellátás (koszt). A katonaság által fizetendő ún. élelmezési illeték a katona-aratót illeti”317 A honvédelmi miniszter ugyanakkor arról tájékoztatta a polgármestert, hogy az orosz hadifogságból hazatért legénység 8—12 hét szabadságot kap, ez szaporíthatja a szabad munkaerő számát, annyival kevesebb kivezényelt katonára lesz szükség. A miniszter közölte azt is, hogy számításai szerint a múlt évihez képest legfeljebb a katonák 1/3- át fogja kivezényeltetni aratási munkára.318 1918. június 26-i kezdettel szeptember 30-ig szabadságot kaptak az 1894-1900 évfolyamokba tartozó, katonai szolgálatot teljesítő cséplő gépészek, fűtők. A szabadságot meghosszabbítani semmi címen nem lehetett. Aratómunkások azonban vasútforgalmi nehézségek miatt csak nagy késedelemmel érkeztek. Még június 30-án sem kezdődött el mindenhol az aratás. Sok kecskeméti asz- szony kereste meg a honvédelmi minisztert, hogy aratásra engedje haza hozzátartozóját. Pl. Somodi Mihályné, (Csongrádi u. 24. sz. alatti lakos), aki fia, Somodi János hazaengedéséért könyörgött. Fia 1916. május 15 óta katona, azóta csak egyszer volt itthon rövid szabadságon. „És én mint szegény özvegy asszony - írta - a háború alatt meghalt a férjem és az olasz fronton egy fiam eleset és most csak magam vagyok egy kis lányommal és itt a sok dolog de nem győzöm csinálná Még annyi sincs aki a termést lekaszálná, én meg nem bírok vele a magam erejéből.”319 Újabb érvágást jelentett az állattartó gazdák számára, hogy a földművelésügyi miniszter rendeletére újabb 270 vágómarhát kellett beszolgáltatniuk július 30-ig a katonaság számára. A polgármester számítása szerint ezzel mintegy 6%-kal csökken az állatállomány. A polgármesternek tudomása volt arról, hogy az egész ország területéről 172
