Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - A közigazgatás zavartalan biztosítása
Péterné Fehér Mária ö ssze. A tanköteles gyerekek száma pedig 15 000 fővel nőtt. A helyzet ezen túl azért is veszélyessé vált, mert a református egyház mint iskola- fenntartó újra fel kívánta állítani a háború előtti polgári leányiskolái tanulók részére a gimnáziumi képzést, tanítóképzőt akart felállítani és ezért az épületben elhelyezett minden tanintézetnek felmondott. Sándor István kérte a minisztert, hogy a város iskolaügyének teljes elzüllését akadályozza meg, segítsen az iskolaépületek egy részének visszaadásában. (Legalább a polgári leányiskola épületét - ma a Zrínyi Ilona Általános Iskola működik az épületben - és a III. kerületi népiskola épületét kérte vissza.)136 Az oktatásügy állapota 1918 szeptemberében már botrányos volt. A sajtó is gúny tárgyává tette. Az iskolázatlan tankötelesek száma óriásira duzzadt. 1910-ben a 6 éven felüli lakosság 72,7%-a tudott írni- olvasni. A háború előtt a tankötelesek 77%-a járt iskolába, 1918-ban ez az arány 53%-ra csökkent. Sehol annyi iskolai épületet nem foglalt el katonaság, mint Kecskeméten. Nagy hátrányára szolgált az oktatásnak az is, hogy a tanítókat sorozatosan igénybe vették a rekvirálásoknál.137 A háború befejezésére, a béke kierőszakolására irányuló különböző lehetséges akciókra hívta fel a belügyminiszter a főispánok és polgár- mesterek figyelmét: pl. vasúti alkalmazottak oly módon akarják a békét minél előbb elérni, hogy a vonatoknál használt olajba acélreszeléket kevernek, ami kimarja a csapágyakat, így a vasúti közlekedés megszűnik.138 Olyan információt is továbbadott a miniszter, hogy az Oroszországból visszatérő katonák közül senki sem fog a harctérre visszamenni. Ha mégis meg kell történnie, az oroszoktól kapott jelszót az ellenséges csapatnak kell megadniuk, erre az ellenség a tüzelést abbahagyja, előrenyomul és a háború befejezést nyer. A belügyminiszter ezekről a hírekről kért jelentést augusztus 2-án.139 Arra az elégedetlenségre okot adható jelenségre is felhívta a belügyminiszter a hatóságok figyelmét (6310/res 1918), hogy a hadifogságból hazatérő katonák abban a hitben térnek haza, hogy a háború a közeljövőben véget ér és visszatérhetnek a családjukhoz. A háború azonban nem ért véget, és nekik rövid szabadság után vissza kell térni csapattestükhöz, majd újra a harctérre mennek. A családjukhoz hazatértek azt tapasztalhatják, hogy távollétük alatt családjukkal senki sem törődött, őket hadiuzsorások kiszipolyozták. A hatóságokat felhívta a belügyminiszter, hogy a visszatérő hadifoglyokkal szemben a legjobb akarattal viseltessenek.140 120
