Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - A közigazgatás zavartalan biztosítása
Péterné Fehér Mária A súlyos belpolitikai helyzetre utalt Wekerle Sándor miniszterelnök 1918. június 25-én a parlamentben elhangzott beszéde, amelyben a főváros legtöbb gyárában, vállalatoknál tartó munkabeszüntetések ellen szólalt fel. Merőben lehetetlennek tartotta, hogy a közhatalmat egyes ideiglenesen alakult szervezetek, munkástanácsok, „vagy effélék gyakorolják". Utalt a kormány béremelési politikájára. Kijelentette, hogy a kormány semmi irányban nem engedi magát terrorizálni. Az eseményről a főispán táviratban tájékoztatta a polgármestert.128 Kecskeméten azonban nem voltak sztrájkok, sőt a sztrájk legkisebb jelei sem mutatkoztak, ennek ellenére a polgármester a főispán utasítására megtette a kellő intézkedéseket. A tanyákon kisebb csoportokban katonákat helyeztek el rendfenntartás céljából. (Ellátásukról azonban nem gondoskodott a katonai parancsnokság, így a lakosság arató- és csép- lési munkákra szánt készletéből kellett őket élelmezni, ezért a gazdák méltatlankodtak.) A polgármester táviratilag kért a cs. és kir. Katonai Parancsnokságtól a közeli katonai raktárból számukra konzerveket.129 Még tartott a háború, miközben országos szinten a városi rendőrség államosításáról tárgyaltak. Csak olyan rendőrtisztviselőket terveztek átvenni, akik megbízhatóknak bizonyultak és a törvényben előírt előképzettséggel, valamint kellő gyakorlattal rendelkeztek.130 1918 őszén a belügyminiszter az ellenséges országokból visz- szatért hadifoglyokról kért adatokat. A polgármester július 10-én kelt felterjesztésében jelentette, hogy Kecskemétre eddig a különböző csapattestektől, orosz fogságból 670 katona tért haza szabadságra. Róluk a katonai ügyosztály nyilvántartást vezetett és megfigyelés alatt tartották őket. A hazatértek túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, s a kedvező napszámviszonyok és a bőséges munkaalkalom miatt elfoglaltak voltak, magatartásuk ellen kifogás nem merült fel.131 1918. július 10-én kelt körrendeletében a belügyminiszter az országban terjesztett álhírek terjesztői elleni fellépést rendelte el. „Az álhírek terjesztői a nélkülözések céltalanságát igyekeznek a köztudatba átvinni [...] Aki közállapotainkra vonatkozó oly hírt kohol, amely alkalmas arra, hogy a lakosság körében elkedvetlenedést, a becsületes béke elérhetésébe vetett hitet megingassa — kihágást követ el, ami 15 nap elzárást és 200 korona pénzbüntetést von maga után." A polgármester a leiratot közlésre megküldte a helyi lapoknak.132 118
