Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)
Soós István: A háborús és népellenes bűntettek elkövetőinek felelősségre vonásával kapcsolatos iratok az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában
A népbíráskodás 1949-re lényegileg befejeződött, azonban a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőinek megfigyelése, illetve letartóztatása és bíróság elé állítása - ha az 1945-1949 közötti időszakhoz képest összehasonlíthatatlanul kisebb nagyságrendben is -1956 után is folytatódott. Azt, hogy 1950 és 1956 között miért szorult háttérbe ez a tevékenység, a BM III. Főcsoportfőnökség főcsoport-helyettese, Baranyai György ezredes, illetve a Belügyminisztérium vizsgálati osztályának vezetője, Deák József alezredes 1968 márciusában keletkezett jelentésükben a következőkkel indokolják: „1950 után az állambiztonsági munkában bekövetkezett ismert torzulások folytán a szervezett bűnüldözés lecsökkent. Ezen időszak mulasztásának következményeként csak 1959-ben került sor a volt horthysta erőszakszervezetek - csendőrség, detektívek — azon volt beosztottai felelősségre vonására, akik a munkásmozgalom tagjaival szemben a különböző kommunistaellenes nyomozások során súlyos bűncselekményeket követtek el.”' A fentiekkel szemben valószínűbbnek tűnik, hogy a berendezkedő kádári hatalom 1956 októberének sokkja után és annak következményeként fontosnak tartotta, hogy a felelősségre vonást addig elkerülő, 1945 előtt a kommunistákkal szemben fellépő egykori erőszakszervezetek tagjait minél nagyobb számban bíróság elé állítsa. Az 1959-es, a volt rendőrök és csendőrök ellen indított nyomozás közvetlen oka pedig valószínűleg az MSZMP PB-nek Biszku Béla 1959. január 13-i javaslata nyomán született döntése lehetett, amely az 1945 előtti kommunistaellenes perekben és az elfogottak kínzásában aktív szerepet játszó személyek elleni eljárás indítására vonatkozott.2 Az 1960 és 1963 közötti időszakról az említett jelentés azt állapítja meg, hogy az ügyek nyomozásának aktivitását az csökkentette, hogy kérdéses volt, ezek a cselekmények húsz év elteltével btintethetőek-e még. Az 1964. évi 27. tvr. kihirdetése után azonban ismét új lendülettel folytatódott az egykori bűnelkövetők felelősségre vonása, ugyanis a jogszabály kimondta, hogy a háborús bűntettek büntetethetősége, valamint az ezek miatt kiszabott 15 évi vagy annál súlyosabb büntetések nem évülnek el. Ugyanakkor a törvényerejű rendelet a népellenes bűncselekmények üldözhetőségét megszüntette. A már többször hivatkozott, a háborús bűnügyek feldolgozásának helyzetéről szóló 1968-as jelentés tartalmaz egy mellékletet. Az ebben szereplő kimutatás adatai pontos tájékoztatást nyújtanak a felelősségre vonás mértékéről az 1956-ot követő évtizedre vonatkozóan. 67
