Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Nánási László: A magyarországi népbíráskodás joganyaga 1945-1950

ellenőrző befolyást gyakorolhatnak a népbíróságok munkájára”.49 Ez a részleg látta el a népügyészségekkel kapcsolatos feladatokat is. A vádlói szerveknek meghatározott személyekkel szembeni eljárásokban, illetve ügyekben ide kellett felterjeszteniük előzetes jóváhagyásra intézkedéseik tervezeteit, illetve innen kapták az utasításokat.50 Ennek és az államügyészségi részlegnek a fontosságát illetően írta Domokos József legfőbb államügyész - aki 1946 áprilisától az IM adminisztratív államtitkára is volt, és e minőségében a büntető törvénykezés egészét irányította - az MKP főtitkárának, Rákosi Mátyásnak, hogy a „IV. büntetőjogi és X. népbírósági osztály politikailag a leghasznosabb”.51

Az IM-ben rendszeresen sor került Domokos elnökletével a X. ügyosztály vezetője, a NOT elnöke, a népfőügyész, továbbá a legfontosabb szervek, a budapesti népbíróság elnökének és az itteni népügyészség vezetőjének részvételével a népbíráskodással kapcsolatos értekezletek tartására: ezeken az aktuális jogalkalmazási kérdések felvetésére, a szükséges intézkedésekről való döntésekre, és azok végrehajtói személyének kijelölésére került sor. Ez utóbbi különösen fontos volt a „fasiszta perek meggyorsítása” érdekében, mivel a kommunista álláspont szerint ez „túlnyomó részben a bírák és ügyészek egyéni magatartásán múlik”, mellyel az „igazságügy-miniszter vagy a népfőügyész megfelelő úton foglalkozhat ”.52

Az igazságügy-miniszter általános és egyedi utasításokat adott a népügyészségek működésére. Az 1945. május 25-én kibocsátott 2590. ME rendelet 4. §-a szerint háborús, illetve meghatározott népellenes bűntettek miatt a népügyész csak a miniszter hozzájárulásával szüntethette meg a nyomozást vagy ejthette el a vádat.

A Ries István által a népügyészségek vezetőihez 1945. szeptember 24- én kibocsátott 17.785. IM. X. leirat általános eligazítást adott a feladatokra és az elvárt vádlói magatartásra.53

A bevezető leszögezte, hogy a „népbíráskodás helyes alkalmazása nemcsak azért létérdekünk, mert a fegyverszüneti egyezmény értelmében a háborús bűnösök megbüntetésére kötelezettséget vállaltunk, hanem a fasizmus gyökeres kiirtása, s ezzel a demokrácia előfeltételeinek a megteremtése is ezen áll vagy bukik. Nemcsak belső szellemi és gazdasági újjászületésünk előfeltétele a fasizmus elleni kérlelhetetlen harc szellemétől áthatott népbíráskodás, hanem külpolitikai hitelünk is attól függ, hogy ezt a feladatot hogyan tudjuk megoldani". Az eljárások során pedig a „büntetőper lelke az ügyész”, ezért az ő „helyes ügyködésétől függ a népbíráskodás sikere”.

23