Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok (Kecskemét, 2011)

Rigó Róbert: A Kecskeméti Népbíróság a helyi hatalmi küzdelmekben és szerepe az elitváltásban

elszenvedett ostorcsapások következtében átérezni képesek a bíráskodásban rájuk háruló feladatok súlyát és el akarják és el tudják taposni a reakciót; küldjék be az üldözöttek, az elnyomottak és a kizsákmányoltak osztályának kipróbált harcos képviselőit. Kezeskedem, hogy ez esetben nem lesz baj a Kecskeméti Népbíróságnál.''9 A nemzeti bizottság 1945. május 4-i ülésén dr. Gruder János10 népügyész javaslatára arról tárgyaltak, hogy a népbíróságnak a büntetéseket szigorítania kell. A népügyész azzal a javaslattal állt elő, hogy „a népbíróságnak két fon­tos szempontot kell szem előtt tartani az ítélkezésekkor. A lakosság szívesen olvassa a súlyos ítéleteket. Sőt el is várja azokat. Szeretné, ha a politikai bűnösök minél hamarabb megkapnák megérdemelt büntetésüket. Súlyos és sürgős ítéletekre van szükség. Ezért azt javaslom, hogy a pártok hassanak oda, hogy a népbírósági tanácsba küldött tagjaik önként mondjanak le meg­bízásukról. Ezután küldjenek be a pártok olyan új tagokat, akik a szigorúbb ítélkezésektől sem riadnak vissza.” Ezután Bánó Mihály rendőrkapitány a nemzeti bizottság ülésén kijelentette, hogy „nem enyhe ítélet, de túl enyhe ítéletet hoztak a népbírák. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy a népbíróság szabadlábra helyezése után a rendőrség volt kénytelen a szabadlábra helye­zett egyéneket internálni. Beszélünk, követeljük a reakció kiirtását, de nem merünk ítélkezni. Tessék visszavonulni, mi rendőrök majd ítélkezünk. Kérem az ítéletek megszigorítását és a delegált tagok, illetve népbírák kicserélését. Szavazással való döntést kérek ebben a javaslatban.” Ezt követően a KNB el­fogadta „az ítéletek szigorításának érdekében a pártok vezetőségén keresztül a népbírósági tagok kellő informálását.'"' Tehát jól látható, hogy az MKP tag népügyész és a rendőrség vezetője a nemzeti bizottságra nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy olyan tagokat delegáljanak a pártok a népbírósági tanácsba, akiket a korábbi rendszerben üldöztek, mert ők szigorúbb ítélete­ket fognak hozni. Mindezt azzal magyarázták, hogy a közvélemény szigorú büntetéseket vár el, holott ez inkább az ő elképzelésük lehetett. A népbírákat és népügyészeket is a nemzeti bizottság előterjesztése alapján nevezték ki, és munkájukat is e szerv értékelte. A kecskeméti tör­vényszék elnöke, dr. Bencsik Géza 1946. január 26-án, majd február 5-én is megkereste a nemzeti bizottságot, hogy a népbírósági tanácsvezető bírák mű­ködéséről tegyen bizalmas jelentést. A nemzeti bizottság 1946. február 15-én azt írta jelentésében a törvényszéki elnöknek, hogy dr. Sághi Mihály12 tanács­vezető bíró „politikai és szakmai szempontból megfelelő működést fejtett ki, ugyanakkor dr. Révész Zoltán mindkét szempontból kiválóan tevékenykedett. Dr. Tabakovits Endre erélytelensége miatt népbírósági tanácsvezetésre nem 103

Next

/
Thumbnails
Contents