Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Romsics Ignác: A LEVÉLTÁRAK SZEREPE A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS SZAKSZERŰSÖDÉSÉBEN
Romsics Ignác A LEVÉLTÁRÁK SZEREPE A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS SZAKSZERŰSÖDÉSÉBEN A szaktudományos magyar történetírás intézményrendszere és személyi feltételei a 19. század második felében alakultak ki. A szervezeti keretek megteremtése szempontjából az első lépésnek a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának a megalakulása tekinthető 1855-ben. Ez elsősorban a forráskiadások szervezésével, külföldi történészek munkáinak a lefordíttatásával és általában a kutatás szervezésével foglalkozott. A következő fontos dátum: 1867. Ebben az évben alakult meg a Magyar Történelmi Társulat, amely a magyar történészek, történelemtanárok és a történelem iránt intenzíven érdeklődő olvasók ma is működő szakmai szervezete. A társulat lapjaként ugyanebben az évben látott napvilágot a Századok első száma, amely a magyar történészek azóta folyamatosan megjelenő orgánuma. A személyi feltételek javulásában az egyetemi oktatás modernizálása játszott döntő szerepet. A század utolsó harmadáig az ország egyetlen egyetemén, a pestin is csak egyetlen történelem tanszék működött, amelynek tanárai magyar és egyetemes történetet, ókort, középkort és újkort egyaránt oktattak. Az 1880-as években a budapesti és az újonnan alapított kolozsvári tudományegyetemen egyaránt megkezdődött a specializálódás, vagyis a tanszékek időrend és tematikák szerinti osztódása. A Magyar Történelmi Társulat 1885-ös kongresszusán elfogadott határozatok értelmében hozzáláttak a szemináriumi-intézeti rendszer kiépítéséhez. A berlini egyetem gyakorlatát adaptálva ennek elsődleges célja a legtehetségesebb hallgatók kiválogatása és speciális szakképzésben való részesítésük, vagyis az utánpótlás nevelése volt.1 Minél inkább fordult a történészek érdeklődése az eredeti források felé, annál inkább vált fontossá azok összegyűjtése, szakszerű tárolása és kutathatóságuk biztosítása. A főurak családi levéltárainak, valamint a megyei és a városi levéltáraknak 1 Részletesebben lásd erre Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 2000. 197— 204 o. 73
