Ingenia et studia - Tanulmányok a 80 esztendős Iványosi-Szabó Tibor tiszteletére (Kecskemét, 2013)
Szabó Attila: SOLTI JÁRÁS NÉPE A POLGÁRI ÁTALAKULÁS KEZDETÉN
A 19. század közepén már több „orvostudor”, más néven „orvosdoctor”, a náluk alacsonyabb képesítésű „seborvos” vagy „orvos sebész” és a felcseri szintű sebész, valamint bába működött a területen. Az összeírásból hiányzó Kalocsa kivételével 12 orvos, seborvos és 12 sebész, valamint 7 bába szerepel a jelentésekben. A szülésznők csak részben voltak az előírásoknak megfelelően kiképezve, mint ahogyan Apostagon megjegyzik, náluk van 2 „parasztbába”. Az orvosok, seborvosok, sebészek és bábák több településen látták el feladatukat. Az 1860-ig a három járásra osztott terület három székhelyein (Kalocsán, Dunavecsén, Kiskőrösön) járásorvosok működtek. A korabeli viszonyokat jól jellemzi az apostagi elöljáróság véleménye 1860-ban a vidék egészségügyi ellátottságáról:70 „Megjegyzendő azonban, miszerint a pórnép valamint másutt, úgy itt is orvosi segélyhez vagy éppen nem, vagy csak az utolsó percekben folyamodik... A községi orvos csak halottkémlelésért tartatik.” Kalocsán már 1750-ben alapított patikát Csáky Miklós érsek, melyet később a piaristák működtették. 1860-ban gyógyszerész még Dunapatajon és Kiskőrösön működött.71 Mai értelembe vett kórházak nem voltak, hanem csak néhány szegényház működött. Dunaegyházán volt „két igen kisszerű ápolda, melyben a helybeli ügyefogyott és elnyomorodott szegényebb sorsú egyének tartatnak, s a lakosság által élelmez- tetnek s gyámolítatnak”.12 Még csak célként fogalmazódott meg egy „czélszerű is- pota felépíttetése”. Hajóson volt egy „hagyományozás útján úgynevezett szegények háza"P A járásban összesen 11 ott lakó ügyvédet (Dömsödön hatot, Dunavecsén hármat, Kiskőrösön kettőt) és három mérnököt (Dömsödön, Hajósón, Úszódon) említ az 1860-as összeírás (Kalocsa nélkül). A kalocsai érsekséghez 19, a váci püspökséghez egy (Apostag) plébánia tartozott. A plébánoson kívül Akasztón, Fajszon, Hajósón, Kecelen és Miskén káplán is szolgált. A reformátusoknak 18 településen volt parókiájuk. A nagyobb helyeken, mint Dömsöd, Dunapataj, Dunavecse, Solt, Szalkszent- márton, Szeremle és Úszód segédlelkész is szolgált. Négy településen (Apostagon, Dunaegyházán, Kishartán, Kiskőrösön, Vadkerten) működött evangélikus egyház. Közülük a legjelentősebb Kiskőrös volt, két lelkésszel. Az izraelitáknak Apostagon, Kiskőrösön, Tasson és Vadkerten volt zsinagógájuk, rabbival. Az 1860-as összeírás szerint minden településen működött (felekezetenként) népiskola több tanítóval. (Csupán a kis lélekszámú Dabon volt egy tanító.) A vegyes vallású helységekben az egyházaknak megfelelően voltak iskolák. Apostagon és Vadkerten négy-négy, Kiskőrösön és Tasson három-három, Csanádon, Foktőn, Izsákon, Szentbenedeken, Úszódon két-két felekezeti iskola volt. (Kalocsa kivételével) 35 katolikus, 41 református, 14 evangélikus és 5 izraelita, összesen 96 tanító működött a járásban. A három emberölővei korábbi 1770/71-ben készült (hiányos!) összeírásban általában egy-egy tanító szerepel, csupán Apostagon volt három, Izsákon, Dunapatajon pedig kettő-kettő.74 70 HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 43. o. 71 KAPRONCZAY Károly, 2011. 57. o. 72 HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 118. o. 73 Uo. 162. o. 74 SZABÓ Imre, 1998. passim. 64
