Érdekvédelem és önazonosság (Kecskemét, 2010)
Boros Pál: Értékvédelem és önazonosság
A múzeum identitásképző intézmény. És mint ilyenre, igen nagy szüksége lenne minden társadalomnak és államnak, amelyik társadalom illetve állam akar maradni! Nézzük meg mi a helyzet a Bács-Kiskun megyei múzeumi szervezet zászlóshajójával, a kecskeméti Katona József Múzeummal! Kecskeméten van — megjegyzem Kecskemétnek nincs saját helytörténeti, állandó kiállítása és kiállítóhelye sem. (Nem tudom melyik a tyúk és melyik a tojás...) Kiállítóhelyként ott a Cifrapalota, a Bánó-ház (Naiv gyűjtemény), az orvostörténeti gyűjtemény épülete és az iskolatörténeti kiállítás, ami, mintha nem is lenne. És van a múzeum, amiben már helyhiány okán évtizedek óta nincs kiállítás, ami pedig összezsúfolódik benne..., hát minden elismerésem az ott dolgozóknak. Ez az intézmény/épület jelen formájában nem tud megfelelni az identitásképző szerepének. Én most csak a helyről, pontosabban a hely hiányáról beszélek, és nem is akarom érinteni az ott dolgozó szakemberek egyébként áldozatos munkáját! Nincs hol megmutatni, egy állandó kiállítás keretében a néprajzi anyagot. A kőtár, mintha nem is lenne... A képzőművészeti gyűjtemény is ki tudna állítani jóval több anyagot, akár állandó kiállítás keretében, ha lenne hol... A restaurátorok a szuterénban, vizes falak között dolgoznak, a tudományos munkatársak (néprajzosok, régészek, művészettörténészek) zsúfoltságban. És nagyon sok szakterület önálló, megfelelő, szakszerű munkafeltételeket biztosító helye hiányzik! Egy olyan ország, amelyik - tudtommal — újra akarja építeni, a hol hanyagolt, hol rombolt, hol átírt identitását, nem nélkülözheti a működőképes múzeumokban rejlő tudást: az anyagot és a bemutatást. 83
