100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Huszonkét év a kecskeméti levéltár szolgálatában

1972 azonban jelentős szakmai sikereket is hozott. Tavasszal a Rijekai Történelmi Levéltár tapasztalatcsere céljából Kecskemétre érkezett igazgatóját és kollégáit fogadták Balanyiék. Az év folyamán jelent meg az „így kezdődött!” című, levéltári kiadású dokumentumkötet. Az intézményvezető kollégái munkái feletti büszkesége csendül ki az alábbi sorokból: „Általános örömöt váltott ki mindnyájunkban a kötet megjelenése, mert a levéltárak dolgozóinak kezéből nem sok ilyen jelent még meg...”.38

1U „Pillanat a lét, az idő végtelen, mire tetthez kezdesz, máris elröppen...”39 — kezdte verselve a tőle megszokott módon Balanyi Béla levéltárvezető az utolsóként megörökített 1973-as esztendő eseményeinek leírását a História Domusban, amelyben már csak az év első két hónapjának történéseiről számolt be, mivel hivatalos tevékenysége a levéltárban február 24-ével végétért. Búcsúztatásán egy „szépművű” arany pecsétgyűrűt kapott ajándékba munkatársaitól, amelyet a háztörténet utolsó lapján meg is rajzolt. A levéltárban eltöltött évekkel kapcsolatos gondolatokat, az elválás, búcsúzás furcsa, fájdalmas érzését pedig az alábbi sorokban örökítette meg: „Húsz évig együtt dolgozni emberekkel, és közülük kilépni nehéz szívvel lehet. 23 év óta egy hivatalban eltölteni munkával a napot, nem marad nyom nélkül. Pillanatnyilag úgy hatott, mint [amikor] hosszú utazás után lelépünk a vonatról. Valami hiányérzet marad a nyomában, mi hosszú idő múltán enyhült. Emléke soha nem múlik el.”40 *

*

59