100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Huszonkét év a kecskeméti levéltár szolgálatában

lövöldözések a levéltár dolgozóit is megviselték. [...] 12-én 10 óra tájban ismét gyülekezni kezdett a tömeg a Kossuth téren. A karhatalmi erők, úgy a szovjet\ek], mint a magyar\ok] lövöldöztek. Ismét félő volt, hogy a lövések behatolnak a levéltárba és tüzet okozhatnak. Szerencsére nem történt semmi baj. A begyűjtött anyag épen maradt. A munkát akadályozta a nyugtalan helyzet, a vonatok közlekedésében történt változás, a kijárási tilalom és a szürkület beállta utáni bizonytalanság. [...] Az előző évek fáradalmaihoz nem hasonlítható az 1956. év. [.. ,\ A forradalom izgalmakkal teli időszaka sem használt az eredményeknek.” [...] „Az idő nyomokban pergett le, ha a sors megkíméli a múlt emlékeit, a későbbi kor is látni fogja az öt ember 1956. évi erőfeszítéseit”21 - zárta le e nehéz esztendőről írottakat Balanyi Béla. Hangjából kiérződik a gondjaira bízott iratok iránti aggódás, amelyet azonban hamarosan felváltott a bizakodó jövőbetekintés.

m-w5 „Lendületes emberek lendületes munkáját várja a még elvegzetlen feladatok tengere”12- inditotta az 1958-as évet a levéltár krónikása. Munka pedig bőven akadt, amelyet a dolgozók lelkesen végeztek, jegyezte fel Balanyi, de az érte kapott alacsony javadalmakat bizony többször is szóvá tették. Egy 1957-es dokumentumban a következő öntudatos sorokat olvashatjuk a Kecskeméti Állami Levéltár dolgozóinak tollából. „Azok a levéltárosok, kik saját maguk vállalva a legnehezebb feladatot, egy-egy jó munkatársat maga mellé véve padlásokon, irattári helyiségekben széttúrt s már a kisbírók és hivatalsegédek által évek óta tüzelt iratanyag meglévő maradványait téglapor, korom, hamu és porréteg alól bányászták ki, zsákolták be és hordták a hátukon a kocsikra és a vasútra, hogy népünk értékes vagyona ne menjen pusztulásba végleg. Azok

33