100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

Huszonkét év a kecskeméti levéltár szolgálatában

volna számosat feladni. Az ország egyik legnagyobb gyűjtő területű levéltárának vezetőjeként Balanyi egyik fő célkitűzésének tekintette, hogy megoldja az iratelhelyezési problémákat új levéltári épület vagy nagy befogadóképességű raktárhelyiségek megszerzésével. Az ügy azonban csak az 1960-as évek közepére, a Füszért-raktár átvételével rendeződött valamelyest. „Mindig új felé törünk és nagyot akarunk — írja a küzdelmes időszakról Balanyi. - Annyit teszünk, mennyit tehet agyunk és karunk.”20

Ujtf A forradalom eseményei 1956-ban az ország egészéhez hasonlóan a levéltár életét is felforgatták. Az intézményvezető a História Domusban részletesen beszámol a késő őszi kecskeméti eseményekről. „November 4-én éjjel ágyúval is lőtték a várost, így az utcán való mozgás életveszélyes volt. Nov. 5-én és 6-án a kecskeméti dolgozók sem juthattak a levéltárba. Szovjet katonaság vizsgálta át a tanácsháza hivatalait és nem engedtek be senkit. November 7-én megkezdhette a városi tanács a munkát, így a levéltár kecskeméti dolgozói a levéltár helyiségeibe juthattak. A levéltár ajtójai [sic!] nyitva voltak. A dolgozók íróasztalaiból az iratok ki voltak szórva. [...] Az 1., 2. számú helyiségek szekrényei mind fel voltak nyitva, vagy felfeszegetve. A páncélszekrény tartalma is a földön hevert szétszórtan. Az első pillanatra nagyon szomorú és 1945-re emlékeztető levéltári kép tárult a dolgozók szeme elé. [...] A levéltár átvizsgálása idején eltűntek a levéltárból a dolgozók melegítő bőrmellényei, a hivatal táskája, cukor, szappan stb. kb. 30- féle tárgy. Az alagsori helyiségből nem hiányzott semmi, bár az ablakok betörtek. [...] Ami a kecskeméti eseményekből a levéltárat illeti, aggodalom volt a begyűjtött iratanyag megmaradása miatt. A december 11, és 12-i sztrájk és tüntetések és az alkalommal történt

29