100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

A Napos Oldal

vágyaikat, szokásaikat és szabadidős tevékenységüket is megpróbálta ábrázolni, sőt mondanivalójukat, egymással való civódásukat is megörökítette. Megelevenedik előttünk Jenő, „főszerdár”, távcsövével és kutyájával; a betegeskedő „András effendi”; a levéltár üdvöskéje: Möme; Ferkó, a „feltaláló”, a levéltár csalogánya; Németh Laci bácsi, a nyulak és vadkacsák réme, Szabó Sándor, a félegyházi részleg vezetője és a többiek. Megismerkedhetünk a levéltár fontosabb kutatóival, ellenőreivel, képet kaphatunk a levéltárban végbement átalakításokról, fejlesztésekről, sőt a levéltárosok új levéltári épületre vonatkozó álmairól is.

A Napos Oldalban Balanyi önmagával kapcsolatban is „bőbeszédű”. A Nagykőrös-Kecskemét távot kerékpáron vagy vonaton naponta végigzötyögő „Evlia”, más néven „Papa” nem más, mint a kecskeméti archívum levéltárosa, későbbi vezetője. Evlia cipel, rendez, adminisztrál, fondjegyzéket készít, selejtezést ellenőriz, előadást tart, didereg, szitkozódik, betegeskedik, bolhákra vadászik, karácsonyi bevásárlást intéz vagy éppen a fürdőruha-felhozatalt szemléli a strandon. A képes krónika lapjain a régész és művész Balanyi tevékenységének, valamint a nagycsaládos édesapa életének apróbb epizódjai is megjelennek. Ebben az intimitásban rejlik a Napos Oldal igazi értéke, amely egy kicsiny, egymást jól ismerő, egymással szeretettel törődő közösség és egy nem hétköznapi levéltári vezető mindennapjait meséli el az 1973. évi februári búcsúvacsoráig...

20