100 éve született Balanyi Béla (Kecskemét, 2011)

A História Domus

A kezdetben háromfős kollektíva meglehetősen hosszúra nyúlt munkanapjait az új levéltári főhatóság által előírt rendezési-selejtezési és alapleltározási munkálatok, valamint — a bajai és a bácsalmási járások kivételével — szinte a megye egészét magában foglaló gyűjtőterület ellenőrzése töltötték ki.4 „Menteni, ami menthető!” — adták ki elődeink a maguk számára a szakmai elhivatottságukat oly szemléletesen tükröző jelszót. Ennek jegyében a maroknyi csapat a vidéket járva felkutatta, majd a levéltárba szállította a megmaradt, sokszor ömlesztett állapotban talált XVII-XIX. századi települési irattárakat, megmentve őket ezzel a „biztos pusztulástól a tudomány számára”.5

Az állami kerületi levéltárak kiépítésével összefüggésben hozott 1951. július 16-ai LOK-rendelet értelmében Nagykőrös város - több mint 400 folyóméter terjedelmű — levéltára is Kecskemétre került. A megyei levéltár az iratokkal együtt a körösi archívum vezetőjét, Dr. Balanyi Bélát is átvette levéltárosi minőségben, akinek azonban 1953 nyarától, Leidecker Jenő távozását követően6 az intézmény-irányítás gondjai is a nyakába szakadtak: „A kezdet nehézségeivel küzdő új vezető [a] csökkent létszámú munkaerővel nehezen boldogult” - írta teljes őszinteséggel az újdonsült levéltár-igazgató.7 Ez és az ehhez hasonló későbbi bejegyzések is jól példázzák, hogy a levéltári háztörténet hangvétele, miután annak vezetését Balanyi Béla vette át, közvetlenebbé, személyesebbé vált. A könyv lapjainak ez időtől megjelenő színes díszítései, iniciáléi első pillantásra tudatják az olvasóval, hogy a feljegyzések nem hivatalos használatra készültek. A művészi önkifejezés jelei a bejegyzéseket bevezető vagy kísérő kisebb-nagyobb versikék, lírai hangvételű mondatok is.

14